"A blues őserő"
Amerikai énekesnő, dalszerző. Eredeti neve: Cora Walton 1928. szeptember 28. - 2009. június 3. |
Igazi nyers erő áradt Koko Taylornak, a chicagói blues egyik
kiemelkedő előadójának dalaiból. Sokan – korántsem méltatlanul - a műfaj
királynőjeként tisztelték, akárcsak a korábbi évtizedekben
Big Mama Thornton-t,
Billie Holidayt, Bessie Smitht, vagy a még aktív Etta Jamest. Nem sokkal június
3-án bekövetkezett halála előtt néhány nappal vette át a utolsó Blues Music
Awards díját (a korábbi W. C. Handy díjat).
Koko Taylor - igazi nevén Cora Walton – Tennesse államban, Memphis közelében
egy farmon született 1928. szeptember 28-án. A városban és környékén nőtt fel, s
15 éves korától már templomi kórusokban énekelt, miközben a gyapotföldeken
dolgozva kellett segítenie családjának.
Huszonéves korától megfertőzte őt a blues, s ebben jelentős szerepe volt
B. B.
Kingnek, a műfaj utolsó élő legendájának,(aki többször személyesen is
megtisztelte a blues magyar rajongóit), és Rufus Thomasnak. Férjhez ment, s
férjével, Robert Pops Taylor sofőrrel Chicagóba költözött. Az ötvenes évek
végétől rendszeresen fellépett az északi nagyvárosban.
Férje neve mellé a Koko művésznevet vette fel, állítólag azért, mert kisgyerek
korától imádta a kakaót. Férjével együtt a blues fővárosában, Chicagóban
telepedett le.
Fiatalon énekelt Buddy Guy-jal, Junior Wellsszel és J. B. Lenoirral,
Muddy
Waters-szel. Tehetsége ellenére viszonylag későn, harmincéves korában kapta első
lemezszerződését, de attól kezdve a Chess, a Checker Records, az Alligator
mindig szívesen fogadta dalait.
Noha a klubokban érezte igazán jól magát, nagyobb koncerteken is meghódított a
közönséget. A hatvanas években a Rolling Stone zenei magazin az évtized
legnagyobb énekesnőjének kiáltotta ki.
A hetvenes években Willie Dixon-nal dolgozott, énekelte szerzeményeit, köztük a
leghíresebbet, a Wang Dang Doodle-t. A kitűnő bőgős és szerző cserében gondozta
Koko lemezeit. A nyolcvanas évek végén súlyos balesetet szenvedett férjével
együtt, de amikor felépült folytatta a fellépéseket
Lemezeit a műfaj legszínvonalasabb darabjai közé sorolják, de hosszú pályafutása
alatt kevesebb mint húsz korongot készített. Több mint húsz éve érdemelte ki
egyetlen Grammy-díját, de többször jelölték rá. A W. C Handy illetve a Blues
Music Awardst csaknem harmincszor nyerte el, megkapta a Blues Foundation
életműdíját, s bekerült a Blues halhatatlanjai közé. Nem múlhatott el fellépése
nélkül egyetlen rangos fesztivál sem Chcagóban, sem másutt.
Példaképe volt többek között Janis Joplin-nak, Bonnie Raittnek, Shemekia
Copelandnak és Susan Tedeschi-nak valamint a műfaj sok más előadójának.
K.M.
Nagylemezek: Koko Taylor (1969) Basic Soul (1972) South Side Lady (1973) I Got What It Takes (1975) Queen Of The Blues (1975) Southside Baby (1975) The Earthshaker (1978) From The Heart Of A Woman (1981) Live From Chicago (1987) Jump For Joy (1990) Love You Like A Woman (1990) Wang Dang Doodle (1991) Force Of Nature (1993) Royal Blue (2000) Old School (2007)
|
copyright © László Zoltán 2009 - 2012
e-mail: Literatura.hu