Brit énekes, billentyűs, gitáros, dalszerző. Eredeti neve: Stephen Lawrence Winwood 1948. május 12. Birmingham, Anglia |
A rock történetének egyik legkiválóbb képességű zenésze,
Steve Winwood, aki a rocktörténet legjobb együtteseivel, zenészeivel és szólóban
is letette névjegyét a pályán eltöltött évtizedek alatt. Két Grammy-díjat
érdemelt ki, a rock and roll kétszeres halhatatlanja, 2011-ben elnyerte az egyik
legrangosabb szerzői elismerést, az Ivor Novello díjat is. A Rolling Stone
magazin a minden idők 100 legjobb énekesének listáján a 33. helyre sorolta.
Stevie billentyűs hangszereken fejlesztette nagyon magas szintre a tudását, de
emellett basszusgitáron, gitáron, mandolinon is kitűnően játszik, dobosként sem
utolsó. Nyolc éves korától apjával és 5 évvel idősebb bátyjával, Mervyn „Muff”
Winwooddal zenekarban játszott. Bátyja basszusgitározott, a
Spencer Davis Group-ban
is játszottak együtt. A rockmezőnyben nem sokan versenyezhetnek Steve hangjával,
énektudásával. Zenei érdeklődésébe belefért a rock mellett a dzsessz és a blues
is. Három nagyszerű együttes meghatározó tagja volt. A legtöbb rock-rajongó
számára a Spencer Davis-szel töltött évei voltak a legemlékezetesebbek. Tizenöt
éves sem volt, amikor a Spencer Davis Group meghatározó egyénisége lett.
Szerepelt a Magyarországon is vetített 1965-ös Slágerrevű című filmben. Az
együttes kétéves működése alatt mindössze négy albumot, mintegy ötven számot
készített. A repertoárból a klasszikus blues (Dimples, Dust My Blues, Midnight
Special, Take This Hammer) a rock and rollhoz közel álló számok (Keep On
Running, Strong Love, a Gimme Some Lovin', az I’m a Man) egyaránt jól
„feküdtek” Steve hangjához. A sikerdalokat egyébként csaknem hiánytalanul
összegyűjtötték a kilencvenes években megjelent Eight Gigs a Week című dupla
CD-n.
Winwood az 1967-ben alakul
Traffic-kel folkos beütésű
progresszív rockzenét játszott, szakmailag magas színvonalon, bár kevesebb
közönségsikerrel. Steve a Traffic-kel Budapesten is fellépett 1968-ban. A hat
évig tartó Traffic-korszak szünetében Steve néhány hónapot töltött a
Blind Faith együttesben
Eric Clapton-nal, Ginger
Bakerrel és Rick Grech-csel, zenélt a Ginger Baker Airforce-szal.
1973-ban
fellépett Eric Claptonnal a Rainbow színházban, majd szólóévei következtek. Első
szólólemeze 1977-ben jelent meg. Egyik legszebb albuma a Back In The High Life
volt, 1987-ben Grammy-t kapott érte, vezette a Billboard 200-as listáját. Ott
volt 1997-ben Elvis Presley-re emlékező gálaműsoron a londoni Wembleyben,
valamint a királynő tiszteletére rendezett koncerten. A magyar rockkedvelők
láthatták őt a Blues Brothers 2000 című film fináléjában.
Kevés szólemezt
készített, de közreműködött James Brown,
Phil Collins, Joe Cocker, Marianne
Faithful, Alvin Lee, Christine McVie, Etta James, Lou Reed és más zenésztársai
lemezein, Jimi Hendrix
egyik posztumusz albumán, valamint
Howlin Wolf és Muddy Waters
legendás londoni fellépéséről készült felvételeken.
Túl a hatvanadik születésnapján
is aktív maradt. Fellépett többek között a régi baráttal, Eric Claptonnal a New York-i
Madison square Gardenben. Kitűnő koncertjükről CD és DVD is megjelent. Clapton
meghívta őt a Crossroads című hagyományos gitárfesztiváljára is.
Előadóként
soha nem a közönség „etetésére” helyezte a hangsúlyt, mindig a zenére
koncentrált. Nem törekedett arra sem, hogy lépten-nyomon lemezeket adjon ki,
élőben egyébként sokak szerint ütősebb, mint lemezen..
(ld:
Spencer Davis Group,
Traffic és
Blind Faith címszavaknál is)
(Kovács Miklós)
copyright ©
László Zoltán 2011 - 2012
e-mail: Literatura.hu