Wilson Pickett magyar honlapja

"Aki az Ezer tánc földjére vezette rajongóit."

Amerikai énekes, szerző.

Eredeti neve: Wilson Pickett

1941. március 18. Prattville, Alabama

2006. január 19. Reston, Virginia

Wilson Pickett a klasszikus rhythm and blues, soul egyik legkiemelkedőbb előadója volt. Olyan világra szóló sikerekkel tette felejthetetlenné nevét saját műfaján kívül az egész pop-rockzenében, mint a Land of 1000 Dances, a Mustang Sally, az In The Midnight Hour, az If You Need Me, Time is On My Side és sok más. Érdemeit a műfajban Ray Charles-szal, Aretha Franklin-nel, James Brown-nal, Otis Redding-gel hasonlítják, s nem érdemtelenül.
Bődületes erejű, karcos, ha kell, lágy hangja nemcsak a fekete zene kedvelőihez jutott el. Akik mégis bírálják, azt vetik a szemére, hogy hosszú, mintegy ötven esztendős pályafutása alatt szerzőként nem nagyon vétette észre magát. Védelmezői viszont joggal mondhatják: az a kevés saját dala is gyöngyszem, s a feldolgozásokkal is iskolát teremtett.
Az alabamai Prattville-ben született 1941. március 18-án, s nagyon fiatalon Detroitba tette át székhelyét. A várost mindmáig a soul és a rhythm and blues és persze a blues fővárosának tekintik. Az ötvenes évek derekától különböző rhythm and blues bandákkal énekelt, amelyek közül a Falcons érdemelte a legtöbb figyelmet. Ezzel a csapattal vette fel első ismert, s egyúttal saját szerzeményű dalát, az I Found Love-ot.
Wilson Pickett már a hatvanas évek elején a szólópályára tért. It’s Too Late című dala 1963-ban hatalmas siker lett. Lloyd Price, az ismert énekes és zeneszerző minden segítséget megadott.előrejutásához.
A legrangosabb lemezcégek kapták fel, a Stax jelentette meg az egyik védjegyének számító dalát, az In The Midnight Hourt. Ezzel világszerte elismert sztár lett, s természetesen, foglalkoztatta őt a színesbőrű előadók legismertebb kiadója,a Tamla Motown is.
A hatvanas években énekelte többek között a 634-5789, a Don’t Fight It, a Land of 1000 Dances című dalokat – refrénje egy sor hazai dalba is beépült – azután a Mustang Sally, a Soul Dance, az If You Need Me és mások tették emlékezetessé. Amikor a feldolgozásairól beszélünk, mindenképpen az élre kívánkozik a Hey Jude.
A hetvenes évektől engedett a 48-ból, sok diszkós elem került lemezeire, bár nem engedte, hogy teljesen elvigye az ár. A következő évtizedekben sokat turnézott.
Grammy-díjat ugyan nem kapott, s ebben nyilván szerepet játszott az is, hogy viszonylag kevés volt a saját szerzeménye. A rock and roll halhatatlanjai közé viszont hamar bekerült. Az In The Midnight Hour, a 634,5789, a Land of 1000 Dances és a Funky Broadway vezette a Billboard listáját. Többször kiérdemelte a blues-zenészeknek fenntartott W.C. Handy díjat is.
Wilson Pickett 2006. január 19-én halt meg, szinte élete utolsó pillanatáig koncertezett – az élő produkciót mindig fontosabbnak tartotta a lemezeknél. Akár a hangja ő sem volt éppen simulékony fickó, akadtak jócskán zűrös ügyei (alkohol, drog, tettlegesség), ezzel kiérdemelte a Wicked (gonosz) ragadványnevet.
A 25 sorlemeze mellett temérdek kitűnő válogatáslemez őrzi a hangját.