„A levelet elküldték, megérkezett.”
A Memphisben alakult Box Tops együttes első felállását az
1963-ban induló The Devillestől örökölte. A zenekar sajátos, poppal és
pszichedelikus rockkal ízesített fehér (kékszemű) soulzenét játszottak. A
zenészek mindannyian hoztak valamennyi zenei háttért otthonról, s meglehetősen
korán kezdtek zenélni. Gary Talley szülei aktív zenészek voltak, Billy
Cunningham apja kisegítő zenész volt, a Sam Phillips vezette Sun
lemeztársaságnál dolgozott. A Box Tops sztárja, frontembere, Alex Chilton énekes
és gitáros volt, aki több memphisi zenekarban megfordult.
Chilton és első
társai még iskolás korukban memphisi stúdiókban felvettek több dalt is. Volt egy
rádiós műsoruk is egy "maszek" adóban. A végleges felállás ezután alakult ki:
csatlakozott Cunningham, majd Gary Talley másik gitárosnak, John Evans
orgonistáként és Danny Smythe volt a dobos. Az együttes felállása teljesen
megfelelt a hatvanas évek szokásainak.
Amikor nevet változtattak a fiúk
1967-ben, rögtön az első nekifutásra felvették a The Letter
(Levél) című dalukat, amely az évtized második felének meghatározó száma lett.
Már a megjelenés évében listát vezetett az Egyesült Államokban, majd csakhamar
Kanadában is, Angliában pedig 5. helyig jutott. Heteken belül egymilliónál több
példányt adtak el a kislemezből. A lemez B oldalára került Happy Times
kitűnő dal volt ugyan, de nem volt a tömegek kedvence. The Letter volt a Box
Tops bemutatkozó albumának címe is. Listás volt a korong, ha nem is került az
élvonalba. Jó kemény, rock and roll alapú, soulos elemekkel dúsított „levelük”
célba érkezett, kedvező volt a fogadtatása, s a zenekar első három évének
meghatározó dala lett. Később elénekelte a számot
Joe Cocker és többen mások.
A következő hónapok-évek is hoztak slágereket, ha nem is érték el első
„küldeményük” sikerét. A Billboardon 2. helyezett Cry Like a Baby
(Sírj, mint egy kisgyerek), igazi soul dal volt, több feldolgozás készült ebből
is. A Neon Rainbow jól sikerült dal volt, de nem vált közönségkedvenccé. Az
1970-es esztendőt még végigjátszották együtt, de újat már nem tudtak letenni az
asztalra és a Box Tops Super Hits című válogatás-albummal búcsúztak.
Alex
Chilton maradt a rockzenénél, ha sztár nem is lett belőle. Zenélt többek között
Billy Prestonnal, Hank Ballarddal, Waylon Jenningsszel, Bill Lee Rileyvel.
Cunningham a klasszikus zene felé fordult, több szimfonikus zenekarban játszott,
kitűnő partnerekkel. Többször vendégeskedett a Fehér Házban: játszott Gerald
Ford és Jimmy Carter elnöknek, Henry Kissinger és Cyrus Vance
külügyminiszternek. Jichak Perlman izraeli hegedűművésszel együtt fellépett azon
az esten, amelyet a Camp David-i megállapodás aláírása alkalmából tartottak.
Játszott az angol királynőnek és a perzsa sahnak is.
A hetvenes évek hosszú
hallgatása után 1989-ben Cunningham, Talley és Evans közreműködésével egyetlen
alkalommal ismét színpadra lépett a Box Tops. Azután 1996-ban tartósabb
együttlét következett: Cunningham volt a kezdeményező, szervezte a koncerteket,
Chilton is csalakozott. Felvették régi dalaikat, kiadtak két újrakevert lemezt.
Ezek ugyan nem rengették meg a rockvilágot, de zenészeknek és közönségüknek is
jólesett a szép emlékek felidézése.
A közös zenélés egészen 2010-ig tartott,
ha nem is teljesen az eredeti zenészekkel. Chilton 2010-ben szívroham
következtében meghalt.
(Kovács Miklós)
Nagylemezek: The Letter/Neon Rainbow (1967) Cry Like a Baby (1968) Non-Stop (1968) Super Hits (1968) Dimensions (1969) The Best of Box Tops (1974) The Ultimate Box Tops (1988) Tear Off! (1998) |
|
A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!
copyright ©
László Zoltán 2012
e-mail: Literatura.hu