"Példájuk is bizonyítja, hogy a rock and roll nem évhez kötött."
1961-ben alakult angol rock and roll együttes. Eredeti felállás: Ray Ennis ének, gitár; Bruce McCaskill gitár, vokál; Les Braid basszusgitár, billentyűsök; Norman Kuhlke dob. |
A Swinging Blue Jeans olyan zenekar volt, amely nem
elsősorban eredetiségével, hanem robbanékonyságával és slágerérzékenységével
tűnt ki a hatvanas években. Legnagyobb sikerük a Hippy, Hippy Shake,
amely nélkül nosztalgiabulit lehetetlen megrendezni, de jól dolgozták fel a rock
and roll korszak legnagyobb amerikai sikereit, például a Good Golly Miss Mollyt,
a Shakin’ All Overt és a You’re No Good című dalokat is. Elsősorban Angliában és
Európában voltak népszerűek, de legnagyobb slágereik Amerikában is
felkapaszkodtak a Billboard listára.
A zenekar eredetileg Bluegenes néven
kezdett együtt zenélni az ötvenes évek végén. Liverpoolból indultak, játékuk
meggyőzte a Cavern Club tulajdonosait és helyet adtak a csapatnak. Egyik este
vendég-együttesnek éppen a Beatles-t
hívták meg. Nevüket a hatvanas évek legelején változtatták Swinging Blue
Jeansre. Felléptek a hamburgi Star Clubban is, németországi felvételeikből is
jelent meg lemez.
A következő években más nevezetes klubok - a Downbeat és a
Mardi Gras - is fellépési lehetőséget biztosított számukra, egyre ismertebbek
lettek Angliában. Első kislemezük, az It’s Too Late Now
1963-ban jelent meg a híres His Master’s Voice kiadónál, s azzal már felkerültek
a legjobbak listájára, igaz nem azonnal az élmezőnybe. Közben egész éven át
koncerteztek Nagy-Britanniában, majd az év végére énekelték lemezre a Hippy,
Hippy Shake című dalt. Ez nem saját szerzeményük volt, de a szerzők neve az
évtizedek során feledésbe merült.
Ezzel a dallal sikerült robbantania és
befutnia az együttesnek: a Hippy, Hippy Shake 1964 elején a 2. volt a brit
listán, sőt, Amerikában is eljutott a 24. helyezésig.
Ekkor döntöttek úgy,
hogy néhány évvel korábbi amerikai slágerekkel bővítik a repertoárt. A Good
Golly Miss Mollyval az élmezőny közelébe verekedték magukat hazájukban, s
előkelő helyezést értek el a tengerentúlon is. Szerepelt a repertoárjukban a
Tutti Frutti, az Around and Around, a Lawdy Miss Clawdy, a Save The Last Dance
For Me és több más rock and roll-siker.
Sikeres kislemezeik ellenére első
nagylemezük csak 1964-ben jelent meg – termászetesen csupa nagy slágerrel, így
azután kelendő volt a fiatalok körében.
Koncertjeiken remek volt a hangulat,
felléptek a Beatlesszel, a Dave
Clark Five együttessel és sok más csapattal, amelyiknek zenei
világa közel állt az övékhez.
Egyik legnevezetesebb koncertjükön 1964
májusában rajtuk kívül fellépett Cilla Black,
Chuck Berry, Carl Perkins, az
Animals és a
Nashville Teens
együttes.
A brit invázió őket is átsodorta Amerikába, de az angliai
zenekarok közül nem ők voltak a legsikeresebbek.
A hatvanas évek végére
elfogyott a zenekar lendülete, igaz addigra a rock and roll korszak is kifáradt.
Közben meglehetősen nagy volt a zenészvándorlás, kitűnő zenészek érkeztek,
például Ralph Ellis énekes-gitáros, aki a zenekar későbbi fellángolásai idején
is ott volt a koncerteken. Játszott velük Terry Sylvester, a
Hollies később tagja is.
A
zenekarnak több lehetősége is volt megidézni a hatvanas éveket, még az
ezredforduló után is, de abban a zenekarban alapító tagok már nem játszottak.
(Kovács Miklós)
A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!
copyright ©
László Zoltán 2012
e-mail: Literatura.hu