Romeo és Júlia |
A képek Franco Zefirelli 1968 -as Romeo és Júlia című filmjéből valók. |
Ugyan mit lehet elmondani
arról a műről, mely létrejöttének pillanata óta a világirodalom legszebb,
legmeghatóbb és legidőtlenebb szerelmi története, melyet valaha is színpadra
írtak?! Egyáltalán szabad-e magyarázni azokat az irodalmi alkotásokat melyek
egybefonódva az örök olvasóval, a tökéletesség állapotát őrzik magukba zárva?! |
minden olyan mozzanatot mely az olvasó tömegek
szemében vonzóvá, olvasandóvá, megnézendővé teszi. |
úgy, hogy alapjaiban tisztázzák a
fennálló helyzetet és a főbb szereplők benne elfoglalt helyét. Nyüzsgő városkép,
éles, kemény vonásokkal felvázolt figurák, lüktető és pergő eseménysor. Mintha
csak filmet néznénk. Alig néhány mondat és máris az események kellős közepén
érezhetjük magunkat. Színes világkép, melyben a komikus és tragikus vagy
éppenséggel hétköznapi elemek keverednek egymással, gyors egymásutánban
váltakozva. Az expozició mely a véres csetepaté végén megjelenő Herceg
fenyegető mondataival ér véget, észrevétlenül csúszik át a cselekmény
kibontakoztatásába és a főszereplők fizikai színrehozatalával elkezdődik a mese fő
fonalának gombolyítása. |
Romeo, színrehozatalának pillanatában egy kamasz Hamletre emlékeztet, de mélabúja, töprengése nem filozofikus nem az élet mélyebb értelmére irányul. A tinédzserkor életérzései maradandó nyomot hagyhattak Shakespeare-ben, hiszen a bál előtti és utáni momentumok rendkívül éles kontúrokkal elevenítik fel a kamaszos világlátás és viselkedés örök érvényű alapformáit. És közben előrevetítődik az igazi Hamleti figura, a cinizmusból és szkepticizmusból összegyúrt Mercutio. De Mab monológja csupán egy villanás mely egyenes úton vezet a nagy találkozás, a szerelem első látásra nagyjelenete felé. A szokvány és a sablon ezt a momentumot oly gyakran tette tönkre, hogy szinte érthetetlen a Shakespearei megoldás csodával határos nagyszerűsége. Az egymásra csodálkozás, a felfedezés nagy jelenete az amelyben Romeo és Júlia egymásra találnak. Mindent elsöprő, hatalmas érzelmi telítettség mely mindent és mindenkit félresöpör. Az első szerelem ritka pillanata. |
Mert Romeo és Júlia a kamaszszerelem képviselői. Azé a tiszta és meg nem ismételhető nagyszerű érzésé ami nélkül nem érdemes élni, de ami csak keveseknek adatik meg és semmiképpen sem örökkévaló. Shakespeare a szerelmet, annak teljes skáláját két szerelmespáron keresztül tárta nézői elé. A Romeo és Júlia kiegészítésének tekinthetjük a felnőttkori szerelmi szenvedély nagy drámáját az Antonius és Cleopatrát. Romeóék számára a világ érdektelen, annyira eggyé válnak saját érzelmeikkel, hogy kívül rekednek a világon, amely túl nagy, túl hatalmas és végül összezúzza őket. Antoniuszék végzetes szenvedélye, két óriásról szól akik számára a világ túl kicsi. A kamasz szerelmesek könnyedén dobják el életüket, hiszen az élet az a másik. A felnőttkori |
szerelem képviselői, gyötrődve, kínlódva és kétségek közt vergődve szánják rá magukat a végső tettre. Romeo és Júlia az örök szerelmespár, a bemocskolatlan eszménykép a szerelemről, a vágy amelyet mindannyian táplálunk magunkban. De haláluk törvényszerű. A világ és annak hétköznapjai minden esetben kikövetelik a maguk helyét az életben bármennyire is tiltakozunk ellene. Ha Romeo és Júlia nem hal meg, ha szerelmük nem ér tragikus véget, akkor az idő és az unalmas hétköznapok végeznek szerelmükkel. A tökéletes szerelem nagy pillanata tehát ez a darab, az emberi vágy és a rideg valóság szembesítése, a mulandóság örökkévalósággá történő átlényegülésének a krónikája.
|
copyright © László Zoltán 1999 - 2011
e-mail: Literatura.hu