Brit skiffle, pop, blues, folk énekes, gitáros, bendzsós,
dalszerző. Eredeti neve: Anthony James Donegan 1931. április 29. Glasgow, Skócia. 2002. november 3. Peterborough, Anglia. |
Lonnie Donegan, a skóciai születésű sokoldalú muzsikus nagyon
sok kiváló zenészre gyakorolt meghatározó hatást. A country, a folk, a blues, de
mindenekelőtt a rockabilly és skiffle művelői tanulhattak sokat tőle. A brit
Guinness rekordok könyve szerint a
Beatles előtti korszakban, az ötvenes évek végén és a hatvanas évek
első felében Nagy-Britannia legsikeresebb, legtermékenyebb zenésze volt. Több
mint húsz Top 30-as sikere volt.
A skiffle királyaként emlegetik, a Brit
Birodalom rendjének kitüntetettje, a dalszerzők egyik legrangosabb kitüntetését,
az Ivor Novello életmű-díjat is megkapta.
Apja a Scottish National Orchestra
hegedűse volt, a fiúra jócskán ragadt zeneszeretetből és tehetségből, még ha az
apa nem is erőltette a zenei pályát számára. Tizenkét éves korában kezdett
gitározni, első saját hangszerére 14 éves korában tett szert. Eleinte Glenn
Miller, Tommy Dorsey, az Ink Spots és az Andrews Sisters együttes felvételeit
hallgatta, majd a jazzt is megkedvelte.
Louis Armstrong, King Oliver,
Ken Colyer és mások játékát leste-hallgatta, majd a blues következett. Josh
White, Lonnie Johnson, Blind Lemon Jefferson, Bessie Smith és Leadbelly dalai
hatottak rá elsősorban, a negyvenes évek végére már otthonos volt ebben a
műfajban is. Olyan klasszikusokat tanult meg, mint a The House of The Rising Sun
vagy a Frankie and Johnny.
Fiatalon csatlakozott a brit jazz emblematikus
egyénisége, Chris Barber zenekarához. Attól kezdve bendzsón is játszott. Amikor
katona lett, az amerikai katonák révén, az amerikai hadsereg rádióját hallgatva
jobban megismerte és megkedvelte az Újvilág zenéjét.
A hadseregtől
leszerelve több jazz-együttesben zenélt. Első saját zenekarát, a Tony Donegan
Jazzbandet 1952-ben alakította, de közben tartotta a jó kapcsolatot Chris
Barberrel is. Leadbelly klasszikusát, a Rock Island Line-t
1954-ben vette lemezre, némileg gyorsabb tempóban. A dal első angol számként
felkerült az amerikai húszas listára. A Cumberland Gappel
1956-ban listát vezetett Angliában, a Long John című dala pedig
második lett a brit listán, ezeken kívül is több dala került a legjobbak közé.
Lonnie Donegan új színt vitt az angol popzene langyos világába – zenéjét követve
skiffle zenekarok alakultak. A hatvanas évek elején Amerikában a Does
Your Chewing Gum Lose Its Flavor című dalával került a legjobbak közé,
kabarésztár lett a tengerentúlon.
Az ötvenes és hatvanas években volt
csúcsformában, de a hetvenes évekre is maradt energiája, igaz, egészségi
állapota megromlott, több szívrohama is volt. 1978-ban megjelent
Puttin’On The Style című lemezén közreműködött Rory Gallagher,
Elton John, Brian May és
Ringo Starr.
Lonnie Donegan a legkülönbözőbb stílusú együttesekre gyakorolt jelentős hatást,
köztük a Beatlesre, a Rolling
Stones-ra, a Kinks-re
és más együttesekre. John Lennon
és George Harrison
állítólag a Rock Island Line hallatán ragadott gitárt. Példaképei között
emlegette őt Mark Knopfler, Van
Morrison és Brian May - Morrisonnal jelentette meg 2000-ben
"Skiffle Sessions: Live in Belfast" című albumát.
A leghíresebb dalai között
említést érdemel a Don’t You Rock Me Daddy, a My Old Man’s a Dustman, a Does
Your Chewing Gum Lose Its Flavour, a Gamblin' Man és a Pick A Bale Of Cotton.
Több mint húsz albuma, számos válogatása jelent meg.
Lonnie Donegan 2002
novemberében brit turnéján szívroham következtében hunyt el, nem sokkal azelőtt,
hogy fellépett volna George Harrison emlékére rendezett koncerten a londoni
Royal Albert Hallban.
(Kovács Miklós)
A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!
copyright ©
László Zoltán 2012
e-mail: Literatura.hu