Hugo Von Hofmannsthal |
|
Az apja módos bécsi zsidó kereskedő volt, egyszerűen
Hofmannak hívták. A fiú már 16 éves gimnazistaként verseket közöl, alig néhány
évvel később pedig már áhítatos katolikusként von Hofmannsthal néven a
szimbolizmus és a divatos
újromantika költő-drámaírója. A bécsi császári-királyi körök a legosztrákabb
irodalmi mesterként emlegetik. Életműve ugyanúgy tartozik a legkövetkezetesebb
hagyományőrzésbe, mint a kísérletező
expresszionizmus-ba,
szürrealizmus-ba. A
konzervatív és az újító költészet egészen sajátosan egyedülálló ötvözője.
Szellemi rokona az angol Swinburne, a francia-belga
Maeterlinck, a német George és
Rilke, de egyik sem példaképe. Legközelebbi elődje
és eszménye a legfőbb osztrák klasszikus:
Grillparzer.
Úgy indult szinte még kamaszfiúként, mint a bécsi emlékek és bécsi látványok
formaművész versekbe varázsolója. A Burg látnivalói, udvarai, szobrai, a
Schönbrunn parkjai jelennek meg költeményeiben. A legmagasabb osztrák körök
érzik magukénak. Majd 18 éves fővel megtalálja egyik legjellegzetesebb
kifejezési formáját, a szimbolista-szecessziós verses „kisdrámá"-t. Megírja a
„Tizian halála" című verses-drámai látomást a művészet lélekmegváltó voltáról.
Még a huszadik életévét sem éri el, és már világhírű. A német nyelvű
költészetben a szecesszió túlfinomult, túl játékos, jelképekkel telített
lírájának egyik legjellegzetesebb költője. De világviszonylatban mindenekelőtt
kis és nagy drámáival, mitológia idézéseivel, operalibrettóival vált
nevezetessé. Színpadi művészete összefonódik Richard Strauss zenéjével és Max
Reinhardt rendezői szellemével. Gazdag munkásságának alighanem legismertebb műve
a középkori angol moralitásjátéknak, az „Everyman"-nek olyan német átdolgozása,
amely alig-alig emlékeztet az eredetire. Ez a „Jedermann" vagyis az „Akárki".
Ezt a jelképes tartalmú, nagyon hatásos verses drámát úgyszólván minden európai
nyelvre lefordították. „Akárki" maga a mindennapi ember, aki úgy él, mint a
többiek, és minden megtörténhet vele, ami bárkivel megtörténhet. És előbb-utóbb
okvetlenül meghal, mint minden ember. Az emberi szereplők: Akárki, Akárki anyja,
Akárki szeretője, Akárki barátja. A többi megszemélyesített jelkép: Ördög,
Mennyei alakok, mint a Hit, a Remény és a Szeretet és maga a Halál. Amikor pedig
elkövetkezik a halál, a földi vég, a halálba menő egyedül marad, anyja is csak a
sír széléig kísérheti. Csak jótettei léphetik át vele együtt a temetést, hogy a
túlvilági ítéletkor tanúskodjanak mellette. - Igazi középkorra stilizált,
mozgalmas-izgalmas játék, amelynek jelképrendszere, problémavilága az újkori, a
jelenbeli gondolatvilágra vall.
|
|
Az „Akárki" sikere fordította Hofmannsthal felé a muzsikus és
a rendező figyelmét. Reinhardttal és Strauss-szal együtt teremtették meg az
azóta is virágzó „Salzburgi Ünnepi Játékok"-at.
A századforduló és az első világháború közötti évek témakeresése mindenekelőtt a
görög drámai hagyomány felé irányult. Közben egyre nagyobb érdeklődéssel
tanulmányozta a hasonlóképpen bécsi Freud lélektani eredményeit, a
pszichoanalízist. Az antik mitológiai és tragédiabeli hagyományt bravúrosan
kapcsolta össze a hősök és hősnők mélylélektani ábrázolásával. A görög mitológia
Szophoklész-től és
Euripidész-től ismert alakjai -
Oidipusz, Élektra, Alkésztisz - tolla alatt lélektani drámák hőseivé váltak.
Példát adott jó néhány XX. századi drámaírónak az antik témák, a pszichoanalízis
és a modern problémák összekapcsolására. A középkori misztériumok és
moralitásjátékok téma- és formavilága ugyanúgy ihlette, mint az antik hitrege.
Már az „Akárki" hamar világraszóló sikere is a középkort idézte
szimbólumrendszerével, de a barokk színpadi hagyomány középkorvíziója is hatott
képzeletére. Különösen a spanyol drámaszerzők, közülük is elsősorban
Calderón ösztönözte nem is egy darabja
megírására. Ifjúkora óta játékos szenvedéllyel foglalkozott a nyelvtanulással.
Az ógörög, latin és jó néhány más európai nyelv mellett jól tudott spanyolul is,
olykor fordított is néhány spanyol klasszikus drámát. Ízléséhez és hajlamaihoz
legközelebb Calderón állt, aki a spanyol barokk szerzők között alighanem a
legjobban érezte át a középkori hagyományokat. Kitűnő drámáit megcsodálták és
gyakran utánozták a német romantikusok. Az osztrákok különösen. Hiszen a
XVI-XVII. századbeli Spanyolország úgyszintén Habsburg uralom alatt állott, s az
osztrák Habsburg-világ némiképpen rokonnak is érezte. A legjelentékenyebb
osztrák romantikus, Grillparzer
fordított is, utánzott is Calderón-drámákat. Hofmannsthalnak pedig éppen
Grillparzer volt a legtiszteltebb példaképe. - Calderón egyik legfontosabb és
legismertebb színjátéka: „A nagy világszínház". Ez a mennyekben és a
történelemben játszódó misztériumjáték előképe az európai újkori misztériumnak:
Goethe „Faust"-jának,
Byron „Káin"-jának,
Madách „Tragédiá"-jának. Hofmannsthal két
játékban is folytatni kívánta a műfaji hagyományt: a „Kis világszínház"-ban és a
„A nagy világszínház"-ban Az előbbi ugyanúgy „kis-dráma", vagyis rövid verses
drámai költemény, mint a „Tizian halála" vagy a még nagyobb sikerű „A balga ás a
halál". „A nagy világszínház" azonban szintén egész estét betöltő, hatásos
színpadi játék, mint korábban az „Akárki", vagy a nem sokkal később egyenesen
operának írt librettói.
Kora tavasz A szél tovalebben |
Valakinek, aki erre járt Kosztolányi Dezső fordítása
|
Richard Strauss-szal jó baráti és munkatársi kapcsolatba
kerültek. Hofmannsthalnak ugyanúgy megfelelt Richard Strauss, mint Straussnak
Hofmannsthal. A szecesszió stílusvilága és az újromantika témavilága a
legművészibb színvonalat találta meg a két mesterben. Kapcsolatuk idővel még
családi is lett, amikor Strauss fia feleségül vette Hofmannsthal leányát. Az már
a történelem fintora és Strauss igen ingatag jellemének dokumentuma, hogy már
Hofmannsthal halála után, Hitler uralomra kerülésekor a nagy művész, de igen
képlékeny jellemű Strauss ráparancsolt a fiára, hogy váljon el a zsidó
származású híres drámaköltő leányától... és az el is vált. Amíg Hofmannsthal
élt, tehát 1929-ig, igen jó munkatársak voltak. A görög tárgyú drámák operákká
váltak, és Hofmannsthal már egyenest opera számára librettónak írta „Ariadné
Naxosz szigetén" című mitológiajátékát, legismertebb közös művük, a „Rózsalovag"
szövegét. Drámai költeményei közt akadnak ennél jelentékenyebbek, mélyebbek,
szárnyalóbbak, a halála óta eltelt hat és fél évtizedben mégis ez bizonyult a
legmaradandóbbnak és legismertebbnek.
Viszonylag rövid - 55 évre terjedő - életében sokat alkotott. Ausztriában
nemzeti klasszikusnak számít, a világirodalomban az újromantika és a
szecesszió egyik legjelentősebb
alkotója.
Hegedüs Géza
copyright © László Zoltán 2009 -
2010
e-mail:
Literatura.hu