Franz Werfel (1890 - 1945) |
|
1945. augusztus 25-én a kaliforniai Beverly Hills nevű
városnegyedben (Los Angeles) írás közben asztalára borult és meghalt egy 55
éves, már régóta világhíres német író, aki hét évvel korábban — 1938-ban —
Bécsből menekült az Ausztriát elárasztó hitleri hadak elől a biztonságos
hontalanságba. Franz Werfelnek hívták, korábban
expresszionista
költőként a hagyományokkal szembeforduló
avantgárdista költészet
nevezetes alakja volt, majd néhány azonnal világsikerű regénnyel a prózairodalom
legnagyobbjai közé emelkedett. A „Musa Dagh negyven napjá”-nak megjelenése óta
már-már élő klasszikusnak tekintette a nemzetközi közvélemény. A Verdiről írt
nagy terjedelmű, stílusában is művészi könyvét az akkor divatos életrajzregények
legjobbjának vallotta a kritika. A „Halljátok az igét” ótestamentumi tárgyú
történelmi-lélektani nagyepikában a zsidó vallásos hit mélyről jövő vallomását
ismerték fel, a nem sokkal később kelt „Bernadette” pedig a katolikus hitre
megtért, a miszticizmustól is elragadtatott lélek maradandó értékű és hitelű
hitvallása volt.
Ez az oly gazdag életművű Franz Werfel örök hontalan, örök emigráns volt.
Országból országba, stílusirányból stílusirányba, vallásból vallásba áttelepülő,
mindenütt hontalan s egyszersmind mindenhol otthonos a szépségért és emberségért
harcoló művésze volt a német nyelvnek, amelyet a zsidó ifjú Csehországban
szívott magába.
Prágában született, még akkor, amikor Csehország már közel három évszázada a
Habsburgok tartománya, az Osztrák Birodalom, majd az Osztrák—Magyar Monarchia
egyik földrajzi egysége volt. Ősi, szépséges fővárosa, Prága több ízben is
német, illetve osztrák birodalmi főváros volt. Utcáin egyformán otthonosan
hangzott a cseh és a német nyelv. A XX. század német irodalmának jó néhány igen
jelentékeny alakja ott, Prágában született, vagy élete nagy részében ott is élt.
Rainer Maria Rilke,
Franz Kafka, a modern misztikus-fantasztikus regény
egyik főalakja, Gustav Meyrinck („A gólem” és „A nyugati ablak angyala” írója).
A zsidó sorsok és megpróbáltatások krónikása, Max Brod ugyanúgy prágai német
író-költő volt, mint Werfel, sok mindenben kölcsönösen hatottak is egymásra.
A prágai német polgárság jelentékeny része zsidó volt, s a kereskedő világhoz
tartozott. Kafka is, Werfel is ide sorolható. Werfeltől is elvárta a családja,
hogy kereskedő legyen, vagy — mint Kafka — diplomás tisztviselő. Werfel azonban
kora ifjúságától fogva bölcsész műveltségű német költő akart lenni. Nem is
találta otthon magát a számára eleve idegennyelvű Csehországban. Német
egyetemekre járt, német folyóiratokban jelentek meg első versei, a német
expresszionista ifjúsághoz kapcsolódott. Szerkesztője is lett az expresszionista
írók és költők gyűjteményes könyvsorozatának, az „Utolsó ítélet”-nek. Az első
világháború kitörése, tehát már 24 éves kora előtt, a német irodalmi körökben
figyelemre méltó költőnek tartották, aki ugyanolyan biztonsággal mozgott a
hagyományos költői formavilágban, mint az avantgárdisták szabadverselésében.
Veni Creator SpiritusJöjj, Lélek, jöjj el, Alkotónk, Sebzett szívünkből törj elő, Ó, ember, ember átka vagy! Igába fogva élsz, szegény, |
Hogy könnyesen s ujjongva már Hogy ki testvére tárt karjába hull: A költő Ó, elárultam magamat. |
A világháborúban természetesen őt is besorozták katonának, ki is küldték a
keleti hadszíntérre. Hangoztatott, indulatos pacifizmusa miatt több ízben is
meggyűlt a baja a feletteseivel. Szerencséje volt, hogy afféle félbolondnak
tartották, mindig megúszta néhány heti börtönnel. Holott az ilyen magatartást a
német hadsereg is, az osztrák-magyar hadsereg is szabotázsra uszító
magatartásnak ítélte, és nem egy esetben halálos ítélettel végződött a
büntetőügy. 1915 és a háború vége közötti években nem is jelenhetett meg újabb
verseskötete, noha már elismert, tehetséges költőnek számított. De a különböző
modern irányzatok hívei — az avantgárdisták — általában pacifisták voltak. Egy
szabadversben vagy egy szokatlan mondatszerkezetben akkor is háborúellenességet
gyanítottak, ha az a tavasz szépségéről szólt.
A vesztett háború után, az akkori német zűrzavarban Werfel nem érezte otthon
magát. A megszülető Csehszlovákia népe a megcsonkított Ausztriát többé már nem
tekintette rabtartójának. Így a német anyanyelvű csehországi zsidó új hazát
találhatott Ausztriában, pontosabban Bécsben. Werfel tehát most oda emigrált.
Közeledett harmincadik életévéhez. Előbb csak kísérletezett a szépprózával, de
már első nagyobb lélegzetű regénye, a „Nem a gyilkos, hanem az áldozat a bűnös”
indulatos pacifizmusával és választékos stílusával igen sikeres volt. Az is
kiderült, hogy jó érzéke van a lélektani ábrázoláshoz. Írt is néhány kisebb
terjedelmű regényt az ifjúkor és az ifjúságból éppen felnőttségbe fejlődő
korszak típusairól. Ezek közt talán a legérdekesebb a hamar nemzetközi
népszerűségre emelkedő „Érettségi találkozó” című. Ez 1928-ban jelent meg, s a
harmincas évek elején már nálunk is a kelendő könyvek közé tartozott. Az éppen
érettségizők ugyanúgy elkapkodták, mint az érettségizők szülei.
Nyitva állt útja a világhír felé. Az olvasóközönség várta az igazán nagy művet.
Ő pedig eleget tett a várakozásnak. Már 1924-ben elkészült kitűnő életrajzi
regénye Verdiről. Ezt hiteles történelemidézés, hiteles lélekrajz, hiteles
zeneértés jellemezte. A nagy vetélkedésről szól Verdi és Wagner között. Az
évtized végére már világhíres mű volt. Ezután kitűnő lélektani történetek
következtek. Megismerkedett Freud lélekelemző módszerével, elolvasta az igen jó
stílusban megírt Freud-könyveket, s személyesen is megismerkedett a nagy hírű
bécsi professzorral. — De számára ennél is fontosabb volt, hogy megismerkedett
Anna Mahlerrel, a nagy muzsikus, Gustav Mahler még mindig fiatal özvegyével.
Csodálatos, varázslatos asszony volt. Akivel ő ágyba feküdt, akár törvényesen,
akár szeszélyesen, az vagy világhírű volt, vagy világhírű lett. (Rilke se
hiányzott a névsorából.)
A következő regényekhez élete nagy fordulata kellett. Zsidó vallásúnak
született, szerette is zsidó örökségét. Nem volt szertartásosan vallásos, de az
Ótestamentum történetei szellemi otthont jelentettek a számára. És személy
szerinti gyásznak élte át az antiszemitizmus gyilkos indulatait. De ezzel
párhuzamosan egyre jobban közeledett a szintén jól ismert Újtestamentumhoz,
Krisztus igéihez. A keresztény vértanúk párhuzamosan jelentek meg tudatában a
zsidóüldözések vértanúival. Az üldözött zsidók utódaként közelről érintette a
törökök tömeges örménygyilkolása az első világháború idején. Az örmények
keresztények voltak, s a mohamedán törökök vallási színezetet adtak a
népirtásnak, amely előképe volt Hitlerék tömeggyilkosságának. Kétségtelenül
Werfel legfőbb műve ennek az örményirtásnak a regénye, a „Musa Dagh negyven
napja”. Romantika,
realizmus, lélektanismeret,
erkölcsi felháborodás vegyül egyenlő mértékben a lebilincselő és nagy
indulatokat keltő krónikában.
Szükségszerű volt, hogy lelki vívódások után áttérjen a római katolikus
vallásra. De egyetlen pillanatra se tagadta meg zsidó múltját. Úgy élte át a
történelmet is, saját lelki fejlődését is, hogy a kereszténység a zsidóság
folytatása. Szerette saját zsidó múltját és szerette keresztény jelenét. A XX.
század két nagyszerű hitvallását köszönhetjük ennek a lelki egységnek. A
„Halljátok az igét” biblikus történet és történelmi regény. Jeremiás próféta
életregénye, a népszónoké, aki figyelmeztet a veszedelmekre, de amikor azok
bekövetkeznek, akkor felismeri saját vigasztaló szerepét. Vallomás a zsidó hit
mellett. És ezzel párhuzamosan a „Bernadette” keresztény hitvallás. A
legendákhoz közel álló, a keresztény miszticizmus élményét életre keltő
történet. A két hitvallás együtt érvényes.
Közben a történelem fokozta a borzalmakat. Németország már a szörnyűségek
földjévé változott. És 1938-ban a hitleri iszonyat már ott volt Ausztria
küszöbénél. Werfel eddigi útja Csehországból Németországba, Németországból
Ausztriába vezetett. Az örök emigrálónak megint menekülnie kellett. Párizson át
egyre távolabbra igyekezett. Amerikában kötött ki. Hét évig élt ott, várta a
borzalmak végét. Közben lankadatlanul dolgozott, nem tudott nem dolgozni. És
végre 1945-ben úgy tudhatta, hogy itt a visszatérés ideje. Hitler öngyilkos
lett, s hamarosan befejeződött a háború. Werfel is bizonnyal hazakészülődött, de
augusztusban neki is bevégeztetett. Századunk egyik múlhatatlan klasszikusa
volt.
Hegedűs Géza
copyright © László Zoltán 2008 - 2010
e-mail: Literatura.hu