Irodalom     Színház     Film     Rockzene     Mitológia     Lexikon     Antológia     Aforizma-tár     Galéria     Nobel-díj     Sajtószemle
 
Kínálatunk
  ► Irodalomtörténet
  ► Színháztörténet
  ► Filmtörténet
  ► Rocktörténet
  ► Mitológiai enciklopédia
  ► Irodalmi lexikon
  ► Világirodalmi vers antológia
  ► Magyar vers antológia
  ► Aforizma-tár
  ► Virtuális galéria
  ► Irodalmi Nobel-díj
 
Literatura
 
A hét bölcsessége

"...megdöglök, ha nem röhöghetek..."

Moliére

 
Vallomás

Ez a website egy egyszemélyes vállal-kozás, már amennyiben vállalkozásnak lehet nevezni azt amit megszállott-ságból, vagy egyszerűen csak szere-tetből hozunk létre.
    A jelenleg több mint 3800 oldalt számláló anyag megalkotása 1998-ban kezdődött, és reményeim szerint soha nem fejeződik be.
Ennek ellenére nem tudok arra vállal- kozni, hogy folytonosan és főleg rend- szeresen frissítsem az itt található infor- mációkat, még akkor is ha ezek több- sége hitem szerint örökérvényű. Nem a kultúra friss híreivel szolgálok, hanem megőrizni és népszerűsíteni próbálom mindazt amit az elmúlt évezredek gyö- nyörködtetésünkre létrehoztak.
László Zoltán

 
Keresés honlapunkon
 
Partnereink

Pannonbook

MásképpLátók

Eztolvasdel

Helloinfo

Hírharang


Játékshop.eu

 




 
 

   
A hét műtárgya  
Hippolyte Petitjean

Hippolyte Petitjean
(1854 - 1929)
Az erdőben

Versajánló

F. R. Scott
Tópart 

A tópart élesen lemetsz
minden kiszögellést, kanyart,
s lejt a fodros, ferde talaj
a folyós égen, s odalent
lassan moccannak a kövek,
remegve tört egük alatt;
itt mindent hullám-prizma rejt,
habzó gyűrűk örvénylenek.

Ablakon át nézem a mélyt,
mint repülők, szállnak halak.
Egyensúlyozva, nem halad,
uszonyával egy cselle csap;
fakóbb, okkerszín itt a nap,
kitárt kapui szélesek.

S én hosszú sás vagyok, amely
fejét lehajtja gyökeréhez,
a fényt keresi, mely lehúzza,
hová nem ér: erdő-fenékre,
hol baljós álom s köd tenyész.

A víz legmélyebb árama
úgy sodor, elszorítja véred,
itt a kétéltű is feleled;
mezítelen úszók kísérnek,
míg időtlen méhükbe térnek.

Mint a lezúduló víztömeg,
oly folyékonyan siklanak,
s ferdén elnyúlnak e liget
hűs csendjében - az áradat
szerető ujja simogat.

Lassul, kifúl a mozdulat;
még szűz, nem ismeri a szót,
mely személyes, kitaposott,
önnön csatornáján halad.

Tüdőnk póráza túl hamar
megfeszül, s ha kimerülünk,
csökött szárnyunk visszaemel
föld-börtönünkbe, s combjainkban
titkos szorongást érezünk,
és sellőkre emlékezünk.

Ezt tudjuk: ál-egyenesen,
áll a test, fölegyenesedve,
s e földes-úr, odaszegezve
vízszintes földjéhez: a lélek
padlójához s mennyezetéhez,
hal-gonddal harcol egyre még,
hogy váljék tengerré a lég.

Olykor, az utcákat ha járom,
érzem, az eső elered,
s ősi, delejes hangokat
hallok, s a kaput nyílni látom;
és míg a Teremtést elöntve
áradnak a hét tengerek,
elmélkedem, az Araráton.

Ferencz Győző fordítása

Emilio Pardos
A száműzött románca

Hej, ti mezők, ti, a balsors
rétjei, ködbeveszők, ti!
Ég veled, ifjú narancsos,
messzire kell ma vetődni...

Villan az ér pihe fodra,
szánt a vidék komor ökre,
elhagyom útjaitok ma,
drága mezőim, örökre.
Lágykaru zsenge kalásztok
meghal a vészteli szélben...

Őröl eremben a vég mord
malma kerengve: a vérem.
Nincs se tanyám, se barátom,
ágy se terem meg a nincsben,
nincs kenyerem, se parázsló
szó, ami tettre hevítsen.
Hej, ti szegény kitagadtak!

Tudsz-e, fa törzse, te, élni,
árnyat-adón ama gaznak,
száz gyökered ki metéli?
Jaj, az enyém csenevész test,
puszta fa, holt rügyü törzsök,
nem terem ága virágot,
sem levelet, se gyümölcsöt.

Jaj, tenyerem be nagyon süt!
Jaj, szemeim be lobognak!
Hej, csupa fény ez a hajnal!
S jaj, az az alkonyat oly vad!

Már ezután idegennek
tűnök az éber ugarnak,
nem figyel az soha engem,
mindig az új zivatart csak.
Messzi mezők, hol a kínom
elhal a lágyfüvü mezsgyén,
szél se susogja a hírem,
veszteteket ha feledném!

Tímár György fordítása

Ujdonságaink
Irodalomtörténet:
Italo Calvino      Francis Jammes
                   
Rock Legendák:

Poco        Iggy Pop        Roy Buchanan          

Színházművészet:
Christopher Fry: Miért versben?
Irodalomtörténet

Az irodalom történetét bemutató és elemző lapok, elsősorban Hegedűs Géza író portréira alapozódnak, melyek meggyőződésem szerint olyan emberközelségbe hozzák az egyetemes művészet jeles alakjait, hogy megértésük és megszeretésük mindenki számára elérhetővé válik. Jómagam csupán kiegészítettem ( alkalmanként meghúztam ) és vizuális elemekkel ruháztam fel őket. Természetesen olyan portrék és elemzések is szerepelnek itt melyek más tollából származnak, ezen írások szerzői a megfelelő helyen fel vannak tüntetve. Nagyon remélem, hogy hasznos és közérdeklődésre számot tartó honlap együttest hoztam létre.

Színháztörténet

A színháztörténeti-esztétikai oldalak egy igen fájó hiányosságot igyekeznek pótolni. Tény ugyanis, hogy jelen pillanatban nincs egyetlen olyan átfogó mű sem, mely érdemben bemutatná e művészeti ág fejlődését és tendenciáit. Bár mesterségem a színház, mégsem vállalkozhatom az említett mű megírására, csupán igyekszem a legfontosabb hézagokat betömködni és közreadni mindazt ami ezzel kapcsolatban a szakirodalomban megjelent.

Lexikonok
Irodalmi - Esztétikai Lexikon

Kis Mitológiai Enciklopédia

Rockzenei kéziszótár
Rocktörténet

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy egy kultúrtörténeti website keretei között mit keres a rockzene története. Netán ez is a magas kultúra része lenne?! Nos, szerintem igen. A modern ember megértéséhez elengedhetetlenül szükséges ennek a zenei, és gyakran ideológiai áramlatnak az ismerete. A huszadik század második felének underground mozgalmai és művészi lázadásai valahol itt gyökereznek, és itt lelik meg magyarázatukat. Természetesen sokkal izgalmasabb lenne mindezt a klasszikusnak nevezett, komolyzene bemutatásával együtt tárgyalni, de részben ebbéli műveltségem hiányosságai, de főleg az idő hiánya ezt nem teszik lehetővé. Mindamellett remélem, hogy a legendás előadók portréi hasznos és kellemes időtöltést eredményeznek.

A hónap nagylemeze
          A klasszikus nagy blues előadók között is előkelő helyet foglal el Otis Spann, a Muddy Waters Band egykori zongoristája, aki szólistaként is remekművű korongokat készitett. Ezek közül is az egyik legsikerültebb az 1972-es, Walkin' The Blues, melyet közönség és kritika egyaránt tökéletesnek minősített. Otis Spann
Otis Spann: Walkin' The Blues