Irodalom        Színház        Film        Képzőművészet        Lexikon        Mitológia        Nobel-díj        Rockzene

A
Literatura
világirodalmi vers-antológiája

A XX. századi magyar vers antológiája

Robert Frost
Az éjnek ismerője

Az éjnek ismerője voltam én,
ki záporban megy el s hazaoson,
ha kialudt a végső utcafény.

Bámultam szomorú sikátoron.
Éji bakter mellett mentem tovább
sunyt szemmel: én nem magyarázkodom.

Megálltam, némítva lépés zaját,
mikor kiáltás, hirtelen szűnő,
a háztetők felett fülembe szállt,

nem hívó, nem is búcsút üzenő;
s messzebb, nem-földi magasság terén
bolygó óra hirdette: az idő

se-téves, se-igaz, nem holt, s nem él.
Az éjnek ismerője voltam én.

Weöres Sándor fordítása

Max Jacob
Haláltusa

Uram, lankadok, a lelkem reménytelen,
Bukott sorsom súlyos hordóként görgetem
Mert hiába  vártam végem félig-holtan,
Közbenjárómnak a Sátánt választottam.

Nyeglén összetöröm ősi címeremet,
Zavart szemem éjjel a holtakra mered.
Koponyám döngeti a pokol kőfalát,
Ágyam derékalja hasító vasszilánk.

És álmomban néha egy véres szigeten
Gyilkos tőr jelöli a családi nevem,
Bőröm és tagjaim kígyóktól borzadnak,
Miket torz ördögök a keblembe raknak.

Tóth István fordítása

Edgar Allan Poe
Eldorádo

Valaha rég
egy drága-szép
lovag nagy útra  szállott.
Ment, mendegélt,
száz útra tért,
kereste Eldorádot.

Azóta agg
a szép lovag,
szívében átok, átok.
Bármerre ment,
se fönt se lent,
nem lelte Eldorádot.

És végtire
lankadt szive,
egy árny eléje állott.
Szólt: "Áldalak,
bús árny-alak,
mutasd meg Eldorádot."

"Ott messzi túl,
a Hold kigyúl,
az Árnyak Völgye vár ott.
Vágtass el, el -
az árny felel -,
s eléred Eldorádot."

Kosztolányi Dezső fordítása

Amy Lowell
Venus Transiens

Mondd csak,
szebb volt-e Vénusz egykor
tenálad,
mikor fodor hullámokon
ívjáratos kagylóba lengett,
s a ráncoló víz
a part felé sodorta ?

Vagy szebb-e Botticelli álma,
mint az enyém,
s azok a festett rózsabimbók,
amikkel megdobálta szíve hölgyét,
különbek-e,
mint a szavak, miket elédbe fújok,
hogy eltakarjanak a ködlő
ezüst csillámló fátyolába.

Libegve
állasz előttem
a hullámos, kék levegőben,
fényes szelek övével,
tiporva a verőfényt,
és a habok, mik megelőznek,
lágyan redőzik és zilálják
lenn a fövényt a lábaidnál.

Kosztolányi Dezső fordítása

Jules Supervielle
Suttogás

Ne rémüldözzetek,
Záruljon le a pilla,
Míg keménnyé mered,
Mint mozdulatlan szikla.

Hadd dobogjon a szív,
S ha úgy tetszik, megállhat,
Melyet csak titka hív
Dobogni önmagának.

Megülik nyúlt kezek
A jeges bárka mélyét,
S a homlok puszta lesz,
Mint roppant üres térség
Két hadállás között.


Tóth István fordítása

Carl Sandburg
Boldogság

Kértem professzorokat, akik az élet értelmét tanítják?
mondják meg, mi a boldogság.

Elmentem híres kormányzati tényezőkhöz, akik
emberek ezreinek irányítják a munkáját.

Fejüket rázták mind, és mosolyogtak rám,
mintha ugratni akarnám őket.

Egy vasárnap délután kimentem a Desplaines
folyó partjára.
És láttam egy csomó magyart a fák alatt,
feleségestől és gyerekestől, meg egy hordócska
sört és egy harmónikát.

Szabó Lőrinc fordítása

Wallace Stevens
Asszony a napsütésben

Csak annyi, hogy e mozgás, ez a meleg olyan,
mint egy asszony mozgása és melege.

Nem mintha bármi kép volna a levegőben,
nincs formának se kezdete, se vége:

üres. De bennünket egy asszony sima aranyban
ruhája súrolásaival éget

és a létezés szétbomlott bőségével,
mely határozottabb önmagánál -

mert az, ami ő, testtelen,
a nyári mezők illatait viselve

bevallja a szótlan, közönyös, a rejtve
világos, egyetlen szerelmet.

Vas István fordítása

Elinor Wylie
Búcsúajándék

Nem adhatom neked a bazilika tornyát
nem adhatok neked eget
sem a Clunyből a kilenc vizigót koronát
még üdvöt sem adhatok neked
de egy picike erszényt adhatok
lágy egérprémeset
ráfestve egek csillagok
s benne két kék könnyemet.

Nem adhatom neked Capri szigetét
szépséget nem adhatok
nem süthetek ropogós cseresznyésrétest
merthogy veled boldog vagyok
de egy pici tokocskát adok neked
puha vadmacskabőr az egész
a balfelőli zsebedbe tedd
és soha bele ne nézz.

Hajnal Anna fordítása

Paul Verlaine
Misztikus alkonyat

Az Emlék s az Alkony a láthatáron
piroslik, messze, hol tűzbe csap át
a fölgyúlt Remény és tündéri szárnyon
hátrál s kitárul, mint ingó csodák
függönye, melyen sok gonosz virág
- tulipán, liliom, dália, mák -
kavarja a hímzést s az illatáron
beteg párázatoknak langyos álom-
ízét ontja, mérgek nehéz szagát
- tulipán, liliom, dália, mák
parfümjét - hogy érzékeimbe szálljon
s ájult agyamba lángoljon tovább
az Emlék s az Alkony a láthatáron.

Szabó Lőrinc fordítása

Arthur Rimbaud
Antik

Pán kecses fia! Kicsiny virágok s bogyók koszorúzzák
homlokodat, s alatta két szemed mozog, két drágakő golyó.
Arcod beesett, cefre-barna foltjaival. Szemfogad villog.
Melled citerához hasonló, harangszó kering szőke karodban.
Ott ver a szíved zsigereidben, ahol
eggyéforrva alszik a két nem. Indulj meg az éjben, mozdítsd
meg lágyan a combod, mozdítsd meg utána a másikat is,
a bal combod meg a lábad.

Rónay György fordítása

Rafael Alberti
 Ha földön

Ha földön halna ki hangom,
vigyétek ki a tengerre
s fektessétek le a parton.

Vigyétek ki a tengerre
s kiáltsátok kapitánnyá
egy gőgös, fehér fregatton.

Ó, ha tengeri jelekkel
lenne feldíszítve hangom;
szívemen négyágú horgony,
horgonyon csillag ragyogna,
csillagon a szél s a szélben
csattogó fehér vitorla.

Somlyó György fordítása

André Frenaud
 Mintha valami

Mintha a halál befejezhetne
Mintha az élet nyerhetne valamit

Mintha választ adna a büszkeség
Mintha erőt adna a szerelem

Mintha bizonyíték lenne a kudarc
Mintha vallomás volna a siker

Mintha a jóslat lenne a galagonya
Mintha az istenek szerettek volna minket

Somlyó György fordítása
 

Ralph Waldo Emerson
 Brahma

Ha öl a  véresarcú gyilkos,
és a megöltről csorg a vér,
egyik se tudja, hogy a titkos
úton a léptem merre tér.

Közel nekem a messze távol,
az árny s a fény előttem egy,
ural az eltűnt égi tábor,
nekem a hír-sír egyre megy.

Megjár, ki elhagy, a merész nép,
ha fut, a szárnya én vagyok,
a kétkedő vagyok s a kétség
s dal, mit dalolnak a papok.

E trónért istenek vívódnak,
helyemre vágynak hallgatag,
de te telj meg, híve a jónak,
s fordítsd az égnek hátadat.

Kosztolányi Dezső fordítása

Henry Longfellow
 A természet

Mint nyájas anya, ha letelt a nap,
ágyba vezeti apró gyermekét,
ki menne már, de ellenkezne még,
tört játéka a padlón ott maradt,
az ajtón át is arra nézne csak;
csillapító vigasznak nem elég
ha bátorítják: lesz helyette ép -
szebb lesz talán, de több gyönyört
nem ad.

Így bán velünk a természet, keze
játékainkat sorba elszedi,
s pihenni úgy kísér, oly kedvesen,
menjünk, maradjunk,
nem tudjuk mi se;
elménk se érti, álommal teli,
hogy nő fölé a messzi rejtelem.

Fodor András fordítása

 

Sully-Prudhomme
 Szemek

Sok drága, hű, fekete, kék szem
nézett a szép hajnalra fel,
most alszanak a sírfenéken,
s a Nap, a Nap az újra kel.

Látták az éjek égi kincsét,
mely csillogó, fényes, remek.
A csillagok ragyognak ismét,
csak ők sötétek, a szemek.

Tekintetük kihunyt örökre?
Nem, nem, kiáltjuk mi, hivők.
Csak elfordultak más körökre,
a Láthatatlant nézik ők.

Hiszen a csillagok lemennek,
de nem hagyják el az eget.
Csak alkonya lehet a szemnek,
de fény ég az éj megett.

Sok drága, hű, fekete, kék szem
egy másvilág nagy hajnalát
bámulja lenn a sírfenéken
s meredten a titokba lát.

Kosztolányi Dezső fordítása

Giosué Carducci
 Ó Éj

Sötét palástod mélyein elillan
A bánatom, a könnyeim szelíden:
Ó Éj, csak a te édes karjaidban
Csitul el árva, békétlen szívem.

Nyugalmat adsz és tiszta-tiszta békét,
Lankadt lelkem kegyesen öntözöd.
Letéped a bús eszme régi fékét
S száguldhat az ég és a föld között.

Ó istenasszony. Éj; én nem tudom mi
Hív most aludni, feledni, nyugodni,
Haragcsitító, bú-feledtető.

Megnyugszom benned, mint a csecsemő,
Ki sírva alszik el, mindent feledvén,
Öreg nagyanyja ráncos, barna kebelén.

Kosztolányi Dezső fordítása

Percy Bysshe Shelley
 Dal

A téli fán gyászolva üldögél
egy özvegy nagy madár;
fölötte fagy leng, lassú szél,
és lenn a víz megáll.

A síkos föld kopár, virága jég,
fagy járta át a fát,
csönd van, csak egy malomkerék
suhog a légen át.

Radnóti Miklós fordítása

Guillaume Apollinaire
 A búcsúzás

Sírásuk szállt csak vészesebben
S az arcuk volt megtört fehér

Mint tisztaszirmu hó ha lebben
Vagy két kezed A sok levél
Csókomra hullt a rőt ligetben

Radnóti Miklós fordítása

Albert Samain
 Takarodó

Térj meg ma, halk hajós, tűnt éveid vizére,
S hunyt szemmel olykor tétlen fúrd légbe eveződ!
A Múlt parkja felől egyre görnyedezőbb
Lelked lágy szél legyinti, s szelíden inti térdre...

Most, szívedben, kopár s járt útjaitól félre,
Keresd, hol fejfák dőlnek, a füves, bús mezőt,
Figyeld setét legét, a múltról neszezőt,
S hervadt kis holtjaid szívéhez csókkal érj te...

S gondolj... szemekre gondolj, mik lelkedig nyilaztak,
S az órákra, melyekre, mint zengő húrra, gazdag
Szerelmed aranykörme simult, s vont halk vonót...

Ó, köznap esték csöndes, bús ötvöse, hasítsd ma
Emlékeid ékkövekké, és finoman csiszold,
S belőlük antik gyűrűt formálj szép ujjaidra...

Áprily Lajos fordítása

Giuseppe Ungaretti
 Szunnyadozva

A meggyötört éjre vigyázok
A levegőt lyukasra verték
akár a csipkét
mordályaikkal
az emberek
akik az árok
mélyébe bújtak
ahogy a csiga húzódik a héjba
Előttem
mintha megőrült
apró vésők esője
hullna a lávakőből
rakott csapásra
életem útján
rémlik a hangja
semmit se látok
szunnyadozva

Lőrinczi László fordítása

Szádi
 Hallgat a szív

Nyugalmam, erőm tőled van és nincs;
Tűr s hallgat a szív, nyugalma még sincs.
Mért jöttem e szívrabló-tanyára?
kiútja, szemem bármerre néz, nincs.
mindaz, ki szerelmes, érti: nálam
Nagy becsben az aggodalmas ész nincs.
Bejártam a kerteket gyümölcsért:
Oly szép, mire elfogódva nézz, nincs.
S lelkem se lehet különb ajándék,
Hisz benne neked csipetnyi méz sincs.
Tudják: szerelem mi, ők, akikben
Vágy már e világ után kevés sincs.
Ó, Szádi, ne féltsd fejed, se lelked,
Hisz senki se mondta még: remény nincs!
Lepkét szerelem sodort veszélybe
S hogy lángban elégett - már veszély sincs.

Képes Géza fordítása

Jack Kerouac
 113. kórus

Felkelt, és felöltözött
és kiment és párzott
majd meghalt és bedugták
koporsóstól a sírba,
Hapsikám -
De minden tökéletes
mert üres
mert ürességében tökéletes
Mert még csak története sincs.
Semmi sem ismeri saját ürességét -
A düh nem szereti ha rohamaira emlékeztetik -
A Rombusz kifürkészhetetlen
Tanításával kezded
S ezzel is végzed egykor,
célod a starthelyed,
Nem volt versenyfutás, nem sétált
látnoki lábujj-köröm
forró szándékok Arábiáin
keresztül - meggémberedve
oda sem értél

Tandori Dezső fordítása

Emily Dickinson
 A világ ellen rontani

A világ ellen rontani
marokra fogtam erőm;
Dávid erősebb volt, de én
kétszerte vakmerőbb.

Megcéloztam kövem, de én
buktam földre csupán.
Góliát volt túl nagy ? Magam
voltam csak túl kicsiny ?

Tótfalusi István fordítása
 

Stephen Crane
 A tudós

Jött hozzám egyszer egy tudós
és szólt: "Jer, tudom az utat."
Roppantul örültem neki.
Együtt siettünk.
Hamar, nagyon hamar oda értünk,
ahol már nem vettem hasznát
szememnek,
és azt se tudtam hova lépek.
Barátom kezébe fogóztam,
de ő így kiáltott: "Eltévedtem!"

Tótfalusi István fordítása

Joseph Campbell
Öregasszony

Mint fehér gyertya
az oltár felett,
oly szép az arc
ha megöregedett.

Mint téli nap huny
szépen, komolyan,
évei múltán
az asszony is olyan.

Magzata messze.
S bent a gondolat
- mint lassu víz
bedőlt malom alatt.

Dsida Jenő fordítása

Li Long Fu
Szomorú, tavaszi éj

Az ezüst fácán nyújtottan, búsan
Kiáltott messze felettünk.
Fuvolámon játszottam valamit...
Nem volt vidám dal... Elakadt az is.

Súlyos szomorúság terült a világra;
Bár nem tudtuk nevén nevezni. -
Szemünkbe sajgón gyűltek a könnyek,
Az élet, mint álom feküdt meg bennünk.

Nehéz volt szívünk, mint a virágoké körül.
- Lecsüggesztetted két karod,
Szemembe néztél és szóltál fáradtan:
"Maradj csendben! Majd elvonul!..."

Kaffka Margit fordítása

Dante Alighieri
La Vita Nuova

Olyan nemesnek látszik, oly kevélynek
hölgyem, amint köszön, bólintva szépen
hogy minden nyelv remegve néma lészen
és a szemek ránézni szinte félnek.

És mégis ő kit annyian dicsérnek
szerénységnek jár ritka köntösében
mintha égből azért jött volna épen
hogy csodát lássanak a földi férgek.

Olyan tetszőnek látja aki nézi
hogy nincs szív amely kéjjel meg ne telljen,
hogy meg nem értheti aki nem érzi.

Ajkáról száll fel és a szívbe megy
egy édes, szerelemmel teli szellem
mely így szól a lélekhez: Epekedj!

Babits Mihály fordítása

John Galsworthy
Bury Hill

E zöld halomhoz álom-köd tapad,
hol napra-nap legel kis bamba nyáj
áttör gombafészket, bozótokat
s tűnt napok sírjait szaglászva jár.

Tengertől, fűtől ízes szél lobog;
domboldalon egy harsány szín muriz.
Tavasz, nyár, ősz, cicázó évszakok
futnak a télbe, mely szebb náluk is.

Az álom mélyült. Minden messzeség
vándor vízből s vak lombból kombinált
s hegyek rémeiből szőtt ködben ég
e domb alatt ma, ahol Isten állt.

Itt állok én is, míg a fény leszáll.
Ájtatos szemem legel, mint a nyáj.

Babits Mihály fordítása

John Drinkwater
Holdfényes almák

Fönn a padláson almák sorba-sorba,
tetőablakból süt a hold mogorva,
tengerzöld fénnyel. Őszi éj sodorja a
felleget, s elbúj a holdvilág.

Deszkán egér kapirgál egyre, hosszan,
majd hallgatás, egér, ember se moccan,
felhő suhan, a hold bukik ki mostan,
nyilazza újra tengerzöld nyilát.

Setét sugárba fürdik a sok alma
a roskadó polcon, ezüstben alva,
az álom-almák holdsütötte halma,
a meredek lépcső oly néma lent.

A folyosókon senki, csak az álom,
és halkabban, mint a gyümölcsös ágon
cicáz a hold, cikázva haloványon
s a tündéri almákon ül a csend.

Kosztolányi Dezső fordítása

Harold Monroe
Fülemüle közel a házhoz

Itt a gyöpön a néma ciprus áll:
figyel, figyel. Nagy fák csoportja ott túl
figyel. A hold reámered bolondul
a tóra. És te csak dalolsz.

A fényimádó dal a levegőn
lépcsőzetes hangok trillás során át
fehér nyíllal döfi a földek árnyát:
s egész éjjel dalolsz, dalolsz.

Ábrándjaim virágok, és te méh,
egész éjjel figyellek, úgy kívánom
dalod, egyszerre csak a holdvilágon
elvesztem a tündéri neszt.

Most nagy, fehér márványtömb éneked,
majd mennyei, tündöklő lenge pára,
most tomboló tűz, majd jég s nemsokára
széjjeltörik, virradni kezd.

Kosztolányi Dezső fordítása

George Gordon Byron
Ahogy itt jár-kél...

Ahogy itt jár-kél, szép, miként
a csillagtüzes éjszaka;
fénybe árnyat és árnyba fényt
szűr arca, szeme, mosolya:
oly szeliden ragyog felénk,
ahogy a vad nappal soha.

Egy sugár még, egy árnyat el, -
s a fele báj nem volna itt,
a varázs, mely arcán tüzel
s belengi holló-fürtjeit
a drága fej körül, amely
égi eszmékről álmodik.

S mi ajkán s homlokán lebeg,
az a pír, az az eleven,
s az a derű a szeretet
munkáját zengi édesen:
földi jóságot és szivet,
melyben tiszta a szerelem.

Szabó Lőrinc fordítása

Alfred De Musset
Szomorúság

Erőm s életem semmivé lett,
s kedv s jóbarát mind elhagyott;
még büszkeségem is halott,
mely biztatott, zsenimnek éljek.

Az Igazság csak áltatott.
Azt hittem, hogy baráti lélek,
de megismertem és enyém lett,
s már undorodva hagytam ott.

És mégis örök az Igazság,
s ki nélküle él, sorsa vakság,
semmit sem ért az ég alatt.

Az Isten szól, választ kell adjak.
Egyetlen vigaszom maradt csak,
hogy sírni tudtam néhanap.

Csengery József fordítása
 

Emmanuel Signoret
Szerelmi dal

Váljék kebled alatt a szív nagy, büszke szívvé,
mely tündökölve nő, mint hold a víz felett;
szabadíts meg sötét árnyadtól, Eurüdiké,
a lantjaink feléd zokogva zengenek!

Mosolygó szép húgunk, lépj ki komor körödből,
s láng-leplekkel övezd fel élő derekad,
szabadíts meg a fő gonosztól, az időtől,
karod közt részegen a sírunkig ragadj.

Titkos szobrász kezén álmod lengő alakja
dereng húsunkban a megsértett istenek után;
jöjj s végleg ülj le itt a sziklapartra,
kiben fogantatánk, szülj minket újra meg!

Bús rózsa s óriás liliom kelyhe mélyin
a gyötrött századok szűz csendje megszorult.
Eurüdiké, Eurüdiké, Eurüdiké, ím!
térden borítjuk dús virágba koszorúd.

Somlyó György fordítása
 

Hermann Hesse
Mulandóság

Életem - száraz ág -
hullatja levelét.
Ó, túltarka világ,
torkig vagyunk, elég,
torkig laktunk mi itt
étkeddel, italoddal!
Ami ma még virít,
holnapra hol van ?
Holnapra szél zörög
már barna síromon,
a kisgyerek fölött
anyja áll, mint egykoron.
Csak e szem még rám tekintsen,
csillagom e szem,
múlhat minden - múlik minden,
múlik úgyis szívesen.
Nincs más, csak az örök anya,
ki ideküldött,
s játszi kezével írja a
tűnedező légbe nevünket.

Somlyó György fordítása

John Donne
Szent szonett

Halál, ne kérkedj, bár úgy hív a vásott:
nagy és iszonytató, egyik se vagy:
nem hal meg az, ki karjaidba fagy,
szegény Halál: nem öl rneg a csapásod.

Ha édes az Álom, mely puszta másod,
tőled mi kéjjel nyughat el az agy,
hozzád igyekszik az, ki jó, ki nagy —
lelkük kiröppen, s csontjuk földbe ásod!

Cselédje sorsnak, kórnak, régi búknak,
királyoknak, mérgeknek, háborúknak,
de a bűbáj s mák szebb álmot talál

mégis nekünk. Hát mért vicsogsz röhögve?
Egy kurta álom, s ébredünk örökre,
aztán nem is vagy és meghalsz, Halál!

Kosztolányi Dezső fordítása

William Wordsworth
Szonett

Apácának nem fáj soha a zárda,
cellákba boldogok a remeték,
bús zugjaikba diák-csemeték, ,
takács s leány a rokkánál nem árva,

az is vidám, a méh a napsugárba,
mely tar hegyeknél röpködött elébb,
egy gyűszűvirág szűk kelyhébe lép:
ó, aki önmagát börtönbe zárta,

az nincs börtönben: én is úgy szerettem,
ha megkötött keményen a szonettem,
tartózkodásra és szabályra intvén,

és boldog lennék, ha akadna Szellem,
ki föllázadt a nagy Szabadság ellen.
A versemnek épp úgy örülne, mint én.

Kosztolányi Dezső fordítása

Stéphane Mallarmé
Behatolok történetedbe

Behatolok történetedbe
a hősben kit megrémített
ha pőre sarkat helyezett
valami füves területre

A jégmezőket sértegetve
nem tudom naiv vétkemet
melyre nem raktad fékedet
hogy győzelmét fennen nevesse

Mondd nem vagyok-e víg szilaj
tengely-rubin s villámrobaj
látszik e tűz mint fúr a légbe

vele sok dúlt birodalom
bíbor halálként a kerékbe
egyetlen esti kocsimon.

Weöres Sándor fordítása

Alekszandr Puskin
Az élet szekerén

Megrakják néha roskadásig,
de a kocsi vígan repül:
a vén Idő ül a bakon
és hajt, hajt istentelenül.

Reggel beszállunk, nyaktörésre
készen, szivünk csakúgy röpít;
félre lustaság, óvatosság:
„Hajts,” - kiáltjuk - „az istenit!”

Délre alábbhagy a buzgóság,
a vad iram félholtra ráz;
nézzük a lejtőt, omladékot:
„Lassan!” - kiáltjuk - „hé, vigyázz!”

Estére végre megnyugodna
az összezötykölt társaság,
s próbál a vackán elaludni. . .
De a kocsis csak hajt tovább.

Szabó Lőrinc fordítása

Thomas Campion
Téli éjszakák

Most téli éjszakák
nyújtják óráikat;
tornyokra viharát
szóró felleg szakad.
Rakd meg jól a tüzet,
csorduljon a kupa
s zendüljön éneked,
égi harmónia.
Fogadja kedvesed
viaszláng, ifjúság,
s űzze bor, negéd s maszkabál szemed
ólmos varázslatát.

Most ontsa szavait
a fiú meg a lány,
sok szép tiltakozik,
de látszatra, csupán.
Kiki más jót javall:
ezt szép tánca teszi,
azt, hogy lágyan szaval,
amazt rejtvényei.
Édes a nyár, igaz,
de a tél is barát:
játék minden csók, de kurtítja az
unalmas éjszakát.

Szabó Lőrinc fordítása

Vátszájana
Kit szeretnek a nők?

Az asszonynép kit szeret?
Ki nyeri el kegyüket?
Aki szivük ismeri,
aki velük volt kicsi,
akinek a szava méz,
aki ifjú és merész,
aki kezd és célba fut,
aki parancsolni tud,
aki, ha szól, szellemes,
aki hallgat s jellemes,
aki vágyak követe,
akinek lát a szeme,
akit más és legkivált
barátnő is megkívánt,
aki szomszéd, régi, jó,
aki rokon, új s bohó,
aki színházakba jár,
akit vonz a zöld határ,
aki jókedvűen ad,
aki hős és elragad,
aki úr a sors felett,
aki hírben, pénzben, észben,
vagy szépségben, ölelésben
lefőzi a férjüket.

Szabó Lőrinc fordítása
 

Verseket írsz, vagy rövidebb hosszabb lélegzetű történetekkel, novellákkal örvendezteted meg ismerőseidet? Szívesen osztanád meg írásaidat, gondolataid másokkal is? Nyitva áll előtted a lehetőség kapuja! Nem kell mást tenned, csupán írásaidat elküldeni az  
www.maskepplatok.hu szerkesztőinek.