Irodalom        Színház        Film        Képzőművészet        Lexikon        Mitológia        Nobel-díj        Rockzene

A
Literatura
világirodalmi vers-antológiája

Louis Aragon
Még

Egy nap többé a dal se szárnyal
Új perc áll a régi helyén
S mint szétszakadozó madárraj
Széthull e szív is mely enyém

Mielőtt a jövő e zápor
Jön és mesénk semmibe tűnt
S a nap az élet ablakáról
Letörli egybefont nevünk

Egy percre egy szemvillanásra
Amíg van itt még valaki
Gondoljatok a fuvolásra
Vessetek pár garast neki

Hogy szerelnünk tűnő zenéje
Csak még egyszer felhangzana
Mielőtt végleg elenyészne
Az utolsó nap végszava

Somlyó György fordítása

Bertolt Brecht
Szin, a költő

Szin, a költő mondta:
Hogy írjak halhatatlan műveket,
ha nem vagyok híres?
Hogy feleljek, ha senkise kérdez?

Miért vesztegessem időm versek írására,
ha az idő elvesztegeti őket?
Vázlataimat tartós nyelven írom,
Mert attól tartok, soká tart amíg elkészülnek.

A nagysághoz nagy változások kellenek.
A kis változások ellenségei a nagyságnak,
Ellenségeim vannak.
Így hát híresnek kell lennem.

Somlyó György fordítása

Cruz e Souza
Lelkek börtöne

Jaj, minden lélek egy börtönben sorvad,
A sötétségben rács mögött zokog
S ablakán túl a mindenség lobog,
Tengerek, éjek, csillagok és holdak.
 
Mert semmi sem közömbös a fogolynak,
Mit el nem ér, az mind vonzó titok.
Ő rab, de álma felszáll s ott suhog,
Hol a tiszta Tér hullámai folynak.
 
Ó elnémított, foglyul ejtett árva
Lelkek, kiket a bánat tart bezárva
A magány súlyos lakatja alatt,
 
Ti nem tudjátok, hol az égi kulcsár,
Csak várjatok, csikorog-e a kulcs már,
Mely megnyitja a titkos kapukat.

Rónai Pál fordítása

Olavo Bilac
A pók szerelme

Nézd, bársonyos busa potroha hogy remeg,
Nyolc csillogó szemében parázsló furcsa láz,
Lustán sütkérezik a nyári nap meleg
Fényén és leng mögötte az ingó kusza ház.

Nyugodtan szállhatok, ne féljetek, legyek!
A vágytól elbutítva elpetyhüdt a vadász.
Állkapcsa lóg s mohón várja a szörnyeteg,
Hogy gerjedő hevét már lehűtse kurta nász.

Jön már a hím. Nézd, hogy fut, hogy rohan a falánk!
Dalként felzeng a perc, sajgó gyönyöre mély;
Egy napsugár tüzében a háló csupa láng.

A nőstény jóllakott s holtan hull le a férj...
Boldog, kit akkor szúrt át az orgyilkos fulánk,
Mikor a vég öröm és gyötrelem a kéj.

Rónai Pál fordítása

Robert Browning
 Élet a szerelemben
 
 Menekvés? Tőlem? Mit ér?!
 Mig én vagyok én s te vagy te; míg
 Ketten vagyunk a világban, én
 A szerelmes és te a kőkemény.
 Egyik üldöz, a másik fut s búvik.
 Már félek, az életem kudarc.
 Valóban, mint egy végzet, olyan;
 És bárhogy igyekszem hasztalan;
 De mi kár, ha vesztes e földi harc?
 Csak torna ez, ideget edzeni!
 Szárítsd fel könnyed, ugorj, kacagj,
 Ha elestél, ujra kezdeni:
 E hajsza az Élet, ennyi csak!
 Még egyszer villantson szeme rám
 Egy sugarat ebbe a ködbe, s én
 Ha összedől remény-palotám,
 Újra épitem! bár szökevény
 Örökké s Hűtlen
 A Cél!
 
 Babits Mihály fordítása

Fernando Pessoa
 Keresztút
 
 I.
 
 Elfelejtek minden téveteg órát...
 Az ősz telepít bánatot a dombra,
 Rőt-lilával a vízpartot bevonja...
 Ostya az út, a döbbent lelkek ostyák...
 
 Megtörtént ez a táj, sírjai ontják
 Nimfák orgiáját... Arcod égboltja
 Búza-arany, s árkád alatt susogva
 A színeket húnyó kévék kioltják...
 
 Klastrom mélyén foglyul esett a fény,
 A húnyt extázis gyűlöli a vágyat,
 Fedélzetről megcsodált szigetén
 
 A napot fáradt, hűlt létemnek adja,
 S a tarka ősz halottas vonulás csak,
 Fülsértőn zenél zsibongó utamra...
 
 Lackfi János fordítása

Salvatore Quasimodo
Jóslatok
Holdbeli cédrusok között,
aranyjelre felordított az oroszlán.
Előjel volt a földi üvöltés.
Kirajzolódott a szitom-ér
a halántékon, mely álomra hajolt,
hangod sötéten zúgott, mint a tenger.
Szívemből az ősanyag
kicsapódik, mint vízből a só.
Szétmállik a babér korszaka
és a nyugtalan lobogás
és az igaztalan kegyesség.
Semmivé foszlik
az álom leleménye
a te meztelen válladon,
mely mézillatot áraszt.
Hozzád futok, ó, bűvölet fészke,
mely nem vagy emberi már.
Holdfényes, esős meleg éjszaka titka
szunnyad szemedben:
ettől az égi nyugalomtól
romba dől a nemlétező gyermekkor.
Csillag-magányok moccanásaiban,
szétnyílásában a búzaszemeknek,
szándékában a faleveleknek:
vágyam kiáltása leszel.

Képes Géza fordítása

Nelly Sachs
A síró gyermek éje

Ó, a síró gyermek éje!
A halálra megjelölt gyermek éje
Nincs az álomnak bejárása többé.

Rettentő ápolónők
léptek az anyák helyébe,
a hamis halál kezük izmába szőve,
azt vetik gerendába, falba -
Kín kel ki mindenütt az iszony fészkein.
Tej helyett rettegést szopnak a kicsinyek.

Tegnap az anya még
mint fehér hold hozta az álmot,
pirosra csókolt arccal a baba
az egyik karra került,
a kitömött állat, a szeretet
melegén szinte élve már,
a másik karra került -

Most a halál szele zúg,
fújja az inget a haj fölött,
melyet többé senki se fésül.

Rónay György fordítása

Joyce Mansour
Ragadozók

Kezed nyitott bensőmben fosztogatott
Fodrozgatva a szőke fürtöket
Mellbimbaimat csipkedve
Ereimet csikordítva
Véremet megalvasztva
Nyelved gyűlölettől dagadt a számban
Kezed megbélyegezte arcomat a gyönyörben
Fogaid szitkokat firkáltak a hátamra
Csontjaim veleje lecsurgott combjaim között
S az autó a gőgös úton robogva
Elgázolta arramenő családomat

Somlyó György fordítása
 

Roger Kowalski
Színpad

A színen semmi feltűnő, pislákoló fény,
avítt díszletek; város, utca, templom,
esetleg elmosódó sziklák. Megjelenik a
hírnök; hosszú ideje loholhatott, mert
lélegzete kihagy, és nehezére esik a
beszéd. De mégis megszólal, a távolba
néz, a termet fürkészi, ahol csak én
vagyok; eltűnik a kulisszák mögött,
izgatott hangon szólít valakit. Ó, én
nem fogom neki megmondani, hogy tévad,
az a szoba másutt van, és hiába is keresné.
Hangja lehalkul. A hírnök el.

Somlyó György fordítása

Robert Desnos
Tündérmese

Már ki tudja hányszor akadt
Férfi aki egy nőt szeretett.
Már ki tudja hányszor akadt
Nő aki egy férfit szeretett.
Már ki tudja hányszor akadt
Nő vagy férfi aki
Nem szerette azt aki őt szerette.

De csak egyszer
Talán csak egyetlen egyszer akadt
Egy nő meg egy férfi aki egymást szerette.

Somlyó György fordítása
 

Federico Garcia Lorca
Bakkhosz

Zöld suttogás suhant át.
A fügefa kitárta lombját.
Akár a párduc, úgy les árnya
magamfajta költői árnyra.
A hold a kutyáit veszi sorra.
De eltéveszti s kezdi újra.
Zöld és fekete, tegnap s holnap,
babérjaik körém fonódnak.
Ki szeretne úgy, ahogy én,
ha új szivet plántálsz belém?
...S a fügefa rám ront orozva,
félelmesen megsokszorozva.

Somlyó György fordítása

Robert Lowell
Beszéljünk a házaságban adodó
gyötrelmekről

A hálószoba-ablak tárva a nyári éjben.
Magnóliánk virágzik. Az élet indul éppen.
Felizgatott férjem véget vet a vitának,
s lent az utcán szajhákat hajkurászgat:
szabad-lövész, örvény szélén bolyongva.
Az őrült meg is ölne, aztán meg torozna.
Ó, unt, alantas vágya mily gonosz...
Mily gyalázat... ó, mily gyalázatos -
whisky-vakon öt felé hazacaplat.
Nem izgat más, csak hogy élve maradjak.
Mi esett belé? Combom között hordok
minden éjszaka tíz dollárt s a kocsikulcsot...
Aztán megint belévág a fullánk,
s úgy mászik fölém, mint egy elefánt.

Somlyó György fordítása

Jacques Dupin
Maga-felejtő

A nyílt tenger kavargó kékjétől megbűvölt szem,
Összezárt béna szárnyak a ciklon közepében,
Már csak ama tekintet előtt fogtok kinyílni,
Mely ezredéves szerelmeimet leszúrja,
S az olyan lesz, mint első napja életemnek.

A szélcsendnek csak a tél madara örül majd,
S én a hasztalanul lengedező vitorla
Alá térek aludni... De vajon lesz-e csillag,
Mely elmerül helyettem, s kibékíti a tengert?

Somlyó György fordítása

Ingeborg Bachmann
Ez után az özönvíz után

Ez után az özönvíz után
szeretném a galambot,
egyedül a galambot
még egyszer élve látni.

Mert elvesznék az árban, ó, igen!
ha nem repülne ki,
nem hozná az olajfalevelet
a huszonnegyedik órában.

Csorba Győző fordítása

Arturo Onorfi
Mily suttogástól...

Mily suttogástól reszket az aranyló
éj mérhetetlen pusztasága? Fent az
égbolt ívén folyó dől át nyugodtan:
szárnyak s ömlő melódiák folyója,
a hajnal tájai felé özönlik.
S a szent szépségek, lám, kibátorodnak
a tündöklő hullámok felszinéig,
álmot lehelnek a halandók össze-
kínzott lelkébe, szerteszórva benne
a kékség boldog, tiszta nevetését.
Az áradat keletre nyúlik, addig,
hol már a nap tajtékosan verődik
örök partjaihoz az éjszakának:
éji folyó: zenévé oldja át a
fény, majd a föld alá hanyatlik útja.

Csorba Győző fordítása

John Keats
Szonett a szabadban

Kit nagyvárosba zárt a sorsa rég,
oly édes annak, hogyha belelát
a mennybe s oda lehel egy imát,
hol telt mosollyal kék szinű az ég.
A szíve boldogabb lehet-e még,
mint ha hullámzó réteket talált
s olvas, gyepágyon nyujtva derekát,
egy szerelemtől epedő regét.
Ha este otthonába tér, a fül
még sejti a madár dalát, a szem
még rejti a kék, tág eget s örül.
S ő búsul, hogy a nap oly sebesen
száll, mint a tiszta űrön át röpül
egy angyal könnye, hullva csöndesen.

Vas István fordítása

Edmund Spenser
 Homokba írtam kedvesem nevét
 
 Homokba írtam kedvesem nevét,
 de jött a hullám s rajzom elsöpörte:
 leírtam újra minden betűjét,
 de jött a dagály s munkám eltörölte.
 Hiú ember, hiú vágy – szólt pörölve
 a lány – megfogni a pillanatot,
 hisz magam is így omlok egykor össze
 és nevemmel együtt elpusztulok.
 Tévedsz! – felelte: - híred élni fog,
 ami porba hal, az csak földi lom,
 szépséged a dalaimban lobog
 s dicső neved a mennybe fölírom.
 S ott szerelmünk, bár minden sírba hull,
 örökké él s örökké megujul.
 
 Szabó Lőrinc fordítása

Michael Drayton
Búcsú a szerelemtől

Ha vége, hát csókolj meg s isten áldjon;
megtagadlak, már nem vagyok tied;
gyönyörnek, óh, mily gyönyörnek találom,
hogy ledobhattam bilincseimet.
Egy kézfogás még, - töröld eskünket
s ha találkoznak sorsunk útjai,
ne árulja el se szó, se tekintet,
hogy a volt vágyból maradt valami.
Most, bár szerelmünk már-már alig él,
s ravatalánál zokog a hüség
és utolsót lüktet a szenvedély
s a tisztulás lefogja a szemét,
most még, noha mindnyájan elsiratták
fel tudnád támasztani, ha akarnád.

Szabó Lőrinc fordítása

Ben Johnson
Lusta báj

Csinos vagy, gonddal öltözött,
mint ünnepélyre érkezők.
Rizspor felhőz s jó illatok,
de tudd meg, Hölgyem, bárha sok
fogásod szinte rejtelem,
mindez nem illő, szertelen.


Oly arcra várj, oly szemre less,
mely egyszerű, s azért kecses.
Lágy, lenge fürt, bő öltözet:
e lusta báj százszorta szebb,
mint ravasz piperéd, hiszen
az szemre hat csak, szívre nem.

Szemlér Ferenc fordítása

Robert Herrick
A venyige

Azt álmodtam éjjel, hogy testem
átváltozott: szőlőtő lettem,
rügyet neveltem, lombot, szárat,
s beleptem velük Lúciámat,
indáimmal combját és pöttöm
lábát is átöleltem többször,
majd sok mohó, de lágy kacsommal
hátulját is magához fontam,
koszorúnak sok zöldessárga
fürtöt aggattam homlokára,
míg úgy állt mellettem a drága
lány, mint venyigék közt mezítlen,
fiatal, ittas bacchus isten.
Csavarodó indákkal közben
kezét-lábát is megkötöztem,
hogy zsákmányommá lett a rablány
minden testrésze: s mikor aztán
levéllel fedtem ama részét,
mit másnak nem mutat a szépség,
kirázott a gyors kéj, s egyszerre
nem voltam többé puha, szende,
jámbor venyige: sokat akaró
vesszőm felállt, mint a szőlőkaró.

Faludy György fordítása

William Blake
Madárszerelem

“Hol a hazád, mondd, madár!
s este milyen tanya vár?
Milyen fészek, milyen lomb?
Oh te rétek dísze, mondd!”

“Áll egy szép fa társtalan:
ott búsulok egymagam.
Hajnal issza könnyemet,
este nem hoz örömet.”

“Én meg téged kivánlak,
kincse-hangja a nyárnak;
nappal erdőn kószálok,
éjszaka sirdogálok.”

“Énérettem sirdogálsz?
Engem kivánsz? Engem vársz?
Bánatomnak vége hát!
Óh szerelmes jóbarát!”
“Gyere hí csöpp lugasom,
zöld falomb közt, magoson.
Öröm szárnyán röpülünk,
virág alatt megülünk.”

Babits Mihály fordítása

Francesco Petrarca
Kinek csak álma boldog

Kinek csak álma boldog és szeretne
ölelni árnyat, széllel víni harcot,
mély tengeren úszom, nem érve partot,
homokra építek s irok szelekbe.

A Napba álmélkodtam, s tönkretette
látásomat, ragyogva míg kavargott;
menekvő szarvasnak nyomán csavargok
egy sánta, rossz ökrön lomhán követve.

Mindenre vak vagyok, mindenre fáradt,
csak gyötrelmem hajszolnám nappal-éjjel,
s csak Ámort hínám, s a Halált, s Szerelmem.

Húsz éve már (hosszú s nehéz e bánat)
kereskedem sóhajjal s szenvedéssel:
rossz csillag járt, mikor csapdába estem.

Sárközy György fordítása

Michelangelo
Vittoria Colonnához

Ha megragadta már a szent müvészet
az eszmét, azt előbb agyagba gyúrja.
Életre kél a gondolat, de durva
mű lesz gyümölcse az első szülésnek.

De másodszorra, hogyha az egészet
a véső márványból teremti újra:
ámulva néz a nép és elvakulva
a műre, melyet a mester bevégzett.

Mi voltam én? Agyagterv, durva vázlat,
ki arra várt, úrnőm, hogy fürge vésőd
tökéletes művé formálja később.

S formálni kezdtél. Ám egyszerre hátat
fordítva itt hagytál: hitvány anyag
nem méltó másra, szánalomra csak.

Képes Géza fordítása

Elizabeth Barrett-Browning
Mondd újra
(a Portugál szonettek-ből)

Mondd újra s újra mondd és újra mondd,
hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá, hogy se mező, se domb
nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
újul tavasszal s kizöldül a mag.
Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak
sötétben zeng el és kétség borong
nyomában. Ismételd…szeretsz… Ki fél,
hogy a rét túl sok virággal veres
s az ég túl sok csillaggal ékszeres?
Mondd, szeretsz, szeretsz…
Hangod úgy zenél
mint ezüst csengő, újrázva… Beszélj:
de ne feledd,
hogy némán is szeress…

Babits Mihály fordítása

Christina Rosetti
Emlékezz

Emlékezz rám, ha tőled messze-messze
a hallgatag országba érkezem,
s nem foghatod meg többet a kezem,
és nem fordulhatok el tévedezve.
Emlékezz rám, ha majd magad leszesz te,
s nem szólsz jövőnkről, úgy, mint rendesen:
csak emlékezz és értsd meg, kedvesem,
késő tanács, imádság, minden eszme.
De ha felejtesz, s aztán valahogy
emlékezel reám, ne búslakodj,
mert hogyha Éj s Romlás a szenvedélyt
nem ölte meg, mely hajdan bennem élt,
százszorta jobb, hogy mosolyogj s felejts,
semmint emlékezz és egy könnyet ejts.

Kosztolányi Dezső fordítása

Charles Swinburne
Tenger és alkonyég között

Tenger és alkonyég között
a szerelem hozzámszökött.
Örömre bú jött, napra éj,
a hosszú vágyra kurta kéj,
s óh, szerelem, reád mi jött
tenger és tengerpart között!
Tenger és kikötő között
az édesből keserű lett,
a vágyból könny, a könnyből láng,
holt kéjből új vágy, új fulánk:
s a szerelem így font-kötött
a tenger és homok között.
Tenger és napnyugat között
egy órát köztünk font-kötött,
de már suhant is, fürge láb,
a tegnapok után tovább
az arany vízen; jött s szökött
tenger és tengerhab között.
S tenger fölött és part alatt
minden vágy meghalt, elszunnyadt.
Az első csillag látta, míg
kettőnk egy lett; a második
csak engem látott magamat,
tenger fölött és part alatt…

Babits Mihály fordítása

Luis De Góngora
A házasságról

Egyél sós kolbászt, aztán leld üresnek
a bütyköst, mivel kidőlt észrevétlen,
válts holtfáradtan lovat, és cseréld fel
botlóra, mely csak baktat s nem ügethet;

az egyik csizmád kínnal felügyeskedd,
s hasadjon rá a másik kérge széjjel;
húzz ászra alsót, s rá tizest - de kétszer!
s kétszer vágd ki a fuccsot huszonegynek;

olasz bankárnál járjon le a váltód;
szolgálj hölgyet, ki nem ád s kapni vágyik;
ne köss kamásnit sáros és esős nap;

etess nagyszámú, mihaszna családot,
s érjen baj akár ötezernyi másik,
a legnagyobb baj mind közt az, ha nős vagy.

András László fordítása

Goethe
A kedves közelléte

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol
az útakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben ha néma csend borúl rám,
téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármi messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Ó, jössz-e már!

Szabó Lőrinc fordítása

Heinrich Heine
Esti erdőben bolyongok

Esti erdőben bolyongok,
álomittas fák alatt,
s mintha csak velem bolyongnál
egyre, gyöngéd árnyalak.

Ugye itt van bájos arcod?
Itt lebeg fehér ruhád?
Vagy csak a holdfény hatolna
a fenyőhomályon át?

Földre pergő könnyeimnek
halk neszét hallom talán?
Vagy valóban sírva kísérsz
utamon, te drága lány?

Kálnoky László fordítása

Tristan Tzara
Guillaume Apollinaire halála

nem tudunk semmit
nem tudunk semmit a fájdalomról
a fagy keserű évada
hosszú medreket váj izmainkban
inkább a győzelem örömét szerette volna
okosan csöndes bánatok alatt
bezárva tehetetlenül

ha fölfelé hullna a hó
ha éjjel emelkedne fölénk a nap
hogy melegítsen
ha koronájukkal lefelé lógnának a fák
- egyetlen könnycsepp -
ha a madarak leszállnának közénk
hogy fejünk fölött a csöndes
tükörben nézzék magukat
MEG LEHETNE ÉRTENI
szép hosszú utazás lenne a halál
s a hús a váz a csontok
végnélküli vakációja

Somlyó György fordítása

Fayad Jamis
Ez az idő

Ez az idő a szökések és a kelepcék ideje,
a rothadt csillagok és a fegyverdörrenések
alatt elesett kutyák ideje,
a galamb és a gorilla ideje,
a nagy bombák ideje,
minden madarak eltűnésének
ideje az egek útjain.

Merre tartunk, merre mennek kopogó
lépteink és a gyeplőjüket letépett
lovak kopogó léptei,
s ama roppant szív kopogó léptei,
amely nem élhet már a kövek közt?

Menjünk az erdők tiszta forrása felé,
nagy napja felé az akasztottaknak
és minden zenének,
mikor majd úgy illatozik az idő,
mint soha le nem taposott fű.

Somlyó György fordítása
 

George Meredith
Lucifer csillagfénynél

Lucifer egykor utra tárja szárnyát
s borus országát únva száll az égben
e bús bolygónkig felleges sötétben,
hol ébren nyomja sok bünös a párnát

gőgje zsákmányi: egy sem lelve álmát.
És majd nyugatra dől a Rém a légben,
majd lyb homok fölött forog kerékben,
majd sarki hóra dobja gyászos árnyát.

S emlékezvén, hogy lázadt régi korban,
sebeit tépi tág zónákon át
mig egyszerre a csillagokra lát,

melyek a menny velője, s visszatorpan,
változhatatlan törvények hadát
sejtvén az ős csapáson csatasorban.

Babits Mihály fordítása

Oscar Wilde
Az arany-szobában

Ivor kacsói csodás szeszéllyel
suhantak ivor billentyükön át,
mintha a nyárfa csatázva a széllel
rázza fején az ezüst koronát
vagy a vízen a hab ha mutatja fogát
a hajóst fenyegetve veszéllyel.

Aranyos haja az aranyos fal előtt
ragyogott akár az aranyszínü szálak,
miket az ősz arany égre kiszőtt
vagy a virág, mely a napra sovárog,
várva, mig oszlik az éjjeli hályog
s tüzes lesz a liliom és szine rőt.

És ajkamon égtek az ajkai mint a
frigy szekrénye fölött lobogó
lámpás lángja rubintja
vagy a szív vagy a nem dobogó
lótusz szíve vagy vörösbelü jó
pomagránát vérszínű borba borítva.

Babits Mihály fordítása

Pierre De Ronsard
Májusi rózsa

Lásd májusban, amint ágán virít a rózsa:
pompája zsendülő, bimbója most fakad,
színeire az ég féltékenyen lecsap,
ha hajnal könnye hull s a tájat frissre mossa.

Bokrában kellem és szerelem bujdokol ma,
fát, kertet balzsamos illattal átitat,
hol az eső veri, hol hevével a nap,
s meghal, csüggedt fején szirom szárad sziromra.

Ily hamvas, zsendülő virág voltál te épp,
ég s föld hódolt neked csodás szépségedért,
de párkád úgy itélt: te is legyél a földé.

A sírod könnyem és gyászom díszíti már
- emez tejescsupor, amaz virágkosár -
s így tested holtan is rózsa lesz mindörökké.

Baranyi Ferenc fordítása

Jacques Prévert
Halott levelek

Jusson eszedbe, mi oly messze tűnt,
az az idő, mi csak tiéd s enyém,
ó, sokkalta szebb volt az életünk,
és ragyogóbb, hisz dőlt ránk a fény.
Kupacban áll a sok hol falevél -
a tűnt nyarak emléke int,
kupacban áll már a sok holt levél,
mint könnyeink és örömeink.
És az őszi szél elhordja mind,
hol feledésnek éje vár,
de lásd, tudom még szó szerint
azt a dalt, mi oly messze már...

E dal miénk, hozzánk hasonló,
tiéd e dal s enyém, szivem,
nincs két sziv még oly egybehangzó,
mint szíved és az én szivem.
Csendben válnak el, egy szót se szólva,
kiket az élet űz tovább,
és az ár, a tengerár lemossa
a tűnt szeretők lábnyomát.

Baranyi Ferenc fordítása

Nem tehetek róla így van
Tudom is én hogy lehet
Itt ez ifjú nő profilban
Bárha szemből nézheted
Tudom is én hogy lehet
Két szemet mutat profilban
Szemből meg csak egy szemet
Nem tehetek róla így van
Nem tehetek róla így van
Tudom is én hogy lehet
Arca tükör és profilban
Az mutatja őt neked.

Somlyó György fordítása

Hajnalban egy mentőhajó
fedélzetére íródik a vész,
s a megszólaló
emberek arcára.
A föld, gödreiben kaviccsal telten,
a hullámok zátonyán
esküdözik az égre,
hogy megtagadja az embert.
Mert ez csak kérget, héjat lát,
egy torzuló álarc szégyenletes töredékeit,
és eltökélte, hogy elvetéli az Emlékezést,
a Múzsák anyját.

Tóth István fordítása

Umberto Saba
Finale

Sötét az emberélet, csupa bánat,
és benne semmi, semmi meg nem állhat.

Csupán csak az Idő egyforma léptű.
Szerelmünk esztendőket napra szűkít,
s a megcsömörlés is tengernyi évet
sűrít egy napba, ámde ballagása
meg nem pihen, nem változik. Chiaretta
tegnap leányka volt, ma ifjú nő már,
ki holnap asszony lesz talán. Az ember
ha erre gondol, szíven ütve döbben.
Hogy mind e gondot űzzem - írok, mert a
művészet éltet engem, rendezetlen
szívem világát szép egységbe fogja.
Fájdalmaimra mindig a vers a gyógyír.
Övé az érdem rég s ma is - mit senki
nem ért, nem ismer kínja, kára közben -,

hogy fájdalommal terhes életemben
végtére mégis boldog ember lettem.

Baranyi Ferenc fordítása

Azt mondod, kegyetlen, hogy nem szeretlek?
Hisz magam ellen pártodat fogom!
Nem terád gondolok, míg önfeledten
vagyok, kedvedért, saját zsarnokom?
Gyűlölőidet nem együtt gúnyoljuk?
S akit megvetsz, barátom lehet-e?
S ha haragszol rám, nem állok-e bosszút
magamon úgy, hogy jajdulok bele?
Milyen érdemem becsülöm, amely
ne volna, bármire, büszke rabod?
Hibád is imádattal tölti el
lelkem, hogy szemmel kormányozhatod!
De csak gyűlölj, ismerlek: aki lát,
olyat szeretsz, s én vak vagyok reád.

Szabó Lőrinc fordítása

Bohumil Hrabal
Ami mindenkivel megtörténhet

Egy napon találkoztam valakivel,
aki azt bizonygatta,
hogy ő: állítólag én vagyok.
Én megőriztem végtelen nyugalmam,
s megengedtem neki,
hogy magára öltse a bőröm,
akár egy pizsamát.
Én megőriztem a nyugalmam,
mivel nem is tehettem egyebet,
csak mentem, akár szabóolló,
mialatt vendégem
kézen állva közlekedett,
minek következtében a gyanútlan emberek
azt hitték, hogy ventilátor vagyok,
hogy az X betű indult sétára,
hogy a homokóra megszomjazott.
Én megőriztem a nyugalmam,
mert régóta vártam erre a pillanatra.

Tóth László fordítása

Werner Kurzawa
A szerelem elhal

Nem kétséges, a szeretők dolga is
Nehezebb manapság:

Rétjeik leszáradnak. Vizeik kibillennek.
Erdeik elhalnak.
Éjeiket repzajok szabdalják.

Még a hold, ezer-meg-ezer-meg-
Ezeréves kísérőjük, ő is rég
Stratégiailag foglalt.

Gyászos hát a szeretők sorsa manapság - de
Ugyanily vigasztaló is: mert ha minden elhal,

A szerelem is elhal majd, és nem lesz
Senki, akinek akkor aztán bármikor,
Bárhogy is búslakodnia kellene miatta.

Tandori Dezső fordítása

Gabriel Audisio
Túlélni

Örökké útra kél majd egy-egy fecske
A porból és romokból. Szüntelen
Felbukkan egy virág, egy tengerekre
Szállt hajó, és sós apály idején
Felszínre jön egy bokrozó korall.

Szempillátokat a hamutól óvjátok,
És a tört vértől álmaitokat!
Szilárd a remény, mint a kő keménysége:
Akin már nem rág többé a halál,
Megtudja, milyen a folyók örökléte.

Lelje meg ki-ki csillagát s fűszálát,
És minden szívnek a tavaszi lomb
Legyen a pajzsa! Íme az idő
Íme szállnak a harsány angyalok:
Köszöntlek, új világ ege - árnyék és
Félelem nélküli liliommező,
Köszöntlek, aki élsz majd síromon.

Tóth István fordítása

Pierre Nothomb
Költemény

Ügy sompolyognak át az éjen,
a szelíd, nyurga állatok,
teraszom alá kúsznak, ott
nesztelenül felsorakoznak.

Szemük kialszik és helyében
két nyugodt fénynek ég parazsa;
hallik a kapu csattanása,
és a gyöpön léptek suhognak.

Fölnyúló falaim alatt
látni nem láthatom, de sejtem
a kocsma előtt elpihenten
hajlékony, nemes hátukat.

Soha-nem-alvó agarak,
hű ebei a szeretöknek,
akik odabent ölelőznek
s már-már egymásba omlanak;

aztán, ha kivetette álmuk
partján őket a szerelem,
békén pihennek el, hiszen
éber őrség vigyáz reájuk ...

Rónay György fordítása

Ramon del Valle-Inclan
Táncdal

A leány mind kendert tilol dalolva,
a legény mind nótát visz a malomba,
a veréb mind fürdik a porba.

Tak, tak, tak, ver a tiloló fa-nyele.
Tak, tak, tak, jár a malom nagy kereke.
Addíg jár a kancsó, míg - tele!

A jó bornak vidító már illata,
cuppantásra ingerlő már zamata,
akár a szomszéd-lány ajaka.

Lisztes molnár álló nap elbeszélget,
tiloló lány álló nap elmesélget,
tetszik a dolog a legénynek.

Éjjel jártam a malomban,
ingem-gatyám odahagytam!

Illyés Gyula fordítása
 

Kenneth Patchen
Vastag hó a földön

Vastag hó a földön
és hull folyton a fény
puhán kedvesem hajára.

Jó a világ.
A háború bedöglött.
Isten gondol velünk majd.
Aki havat teremtett,
vár ott, ahol a szerelem.

Csak ez, az tébolyult meg.
Fehéren úgy mozog az ég,
mint vén király aszott keze.

Isten gondol velünk majd.
Aki megteremtette az eget,
tud a mi szerelmünkről is.

Gyönyörű a földön a hó.
És önti folyton fényeit az ég
puhán kedvesem hajára.

Illyés Gyula fordítása

Luis de Camoes
Világcsavargó

Megkínoztak az évek, tönkrenyúztak,
néhány ragyogott csak sorsom fölött:
alig értem meg az ötször-ötöt,
egemre vad viharfelhők tolultak.

Sok földet s tengert bejártam, sok újat,
az üdvömért; de hát akit örök
keblétől a szerencse tovalök,
az tűzön-vizén át se boldogulhat.
 
Portugália szült, a zöld, az édes
Alemquerben; de a sors dühe végül
idevert, rád, halak eledeléül,

rád, gonosz Óceán, te, ki a rémes
Abessziniát mosod — óh de távol,
de szörnyen távol szeretett hazámtól!

Szabó Lőrinc fordítása

Detlev Von Liliencron
Sántis

Százszor az ablakhoz lépek,
végignézek a nagy utcán,
de hiába, csak hiába:
Ah, hol lehet, hol maradhat
az a szentbernáthegyi ?

Végre befordul a sarkon,
tele talpán csakúgy csattog,
csattog, botját leeresztve,
csattog egy rőt- s fehér-foltos
komoly szentbernáthegyi.

És mellette könnyedén és
könnyű, nyári öltözékben
egy gyönyörű ifjú nő jön:
az vezeti kis kezével
azt a szentbernáthegyit.

Itt a lány már a szobámban,
ölelkezünk, csókolózunk.
Farkcsóválva, korholóan
dugja orrát közibénk a
komoly szentbernáthegyi.

Szabó Lőrinc fordítása

Jó néhányuk, így van ez,
eltört, elveszett — miként
s hol, én már nem is tudom,
de mind kedves volt, jeles
volt a maga idején,
társam, igaz vígaszom.

Szolgálatért: feledés.
Minden egyéni - alak,
arány, anyag, érzelem
már csak alapeszme-rész:
plátóni mintadarab,
szívhatja majd hűlt helyem.

A túlélők (tétlenül
a tartóban) könnyedén
megkülönböztethetők:
ez dugul; az túlhevül;
savanyú; görbe; kemény;
súlytalan; lyukas; lötyög.

Mai pipám - páratlan
jószág, bizalmas barát -
sorsa biztos feledés:
hű hozzám - hogy elhagyjam;
addig szívom - megfújják;
így megy füstbe az egész.

Tandori Dezső fordítása

Verseket írsz, vagy rövidebb hosszabb lélegzetű történetekkel, novellákkal örvendezteted meg ismerőseidet? Szívesen osztanád meg írásaidat, gondolataid másokkal is? Nyitva áll előtted a lehetőség kapuja! Nem kell mást tenned, csupán írásaidat elküldeni az  
www.maskepplatok.hu szerkesztőinek.