Protestáns nagypolgári család sarja volt. 1862-ben
költözött Párizsba, ahol hamarosan megismerkedett Monet- val,
Renoirral, Sisleyvel, akikkel kö- rülbelül egyidős. Párhuzamosan foly-
tatott orvosi és festészeti tanulmányo- kat. Az előbbiek untatták,
annál szen- vedélyesebben vetette magát az utób- biakba. Beiratkozott
Gleyre svájci fes- tő tanítványai közé. Ebben a józan is- kolában
találkozott a három festővel. Hol Monet-val, hol Renoirral járt ki a
szabadba festeni. Kedvelte a világos színeket, az atmoszférikus
hatások ábrázolását; érdemeit valamennyien elismerték. Ekkor már
kialakulóban volt az impresszionista festéstechnika, bár az irányzat
csak körülbelül tíz év mulva lépett színre. Bazille részt vett az
előkészítésében, egyike volt a leg- lelkesebbeknek és társai véleménye
szerint a legtehetségesebbeknek is, de már nem lehetett köztük az első
impresszionista kiállításon, 1874-ben. Amikor kitört a francia-porosz
háború, bevonult a zuávokhoz és elesett. A születő impresszionizmus
elvesztet- te egyik legjobb művészét. Ha élet- ben marad és
feltehetően a mozga- lom egyik nagy mestere válik belőle, jelentősége
talán kevésbé volna kivé- teles. Minden ismert alkotása biztos festői
tudásról tanúskodik, életműve mely sajnos száznál kevesebb képre
korlátozódik, lenyűgöz stiláris szilárd- ságával. Legjelentősebb a
Családi összejövetel című képe, mely ered- ményei összegzése.
Kifejezésre jut benne jellemének komolysága és lel- kesültsége. Együtt
vannak benne ked- venc témái: a virágok, a békés por- trék, a távoli
horizontú táj, a fák, a családi élet meghitt nyugalma, csönd- je.
Minden élő, de mozgalmasság nélkül. Ez a zavartalan, modorosság- tól
mentes művészet cseppet sem banális és sohasem közömbös.
|